| Az érintés varázsa | A tapintás és az érintés különleges helyet foglal el,életünk során.,mert nem csak fizikai tulajdonságok jellemzik,hanem érzelmi életünket is nagyban befolyásolja. A rengeteg idegvégződésünk segítségével,tapintásunk,érzékeink,több millió információhoz,juttat bennünket.Bőrünk olyan rezgéseket is továbbít amire más érzékszervünk nem képes.Például ha valaki elveszíti a látását,tapintása többszörösére kifinomul,de itt megemlíthetem a hallását,és ezek nélkül az az ember aki,elveszítette látását,szinte nem tudna létezni.
Tehát börünk tapintásunk,csak mi ránk jellemző és megismételhetetlen,érzékszerv.
Életünk minden szakaszában idejében,még a méhen belül is,igen nagy jelentőséggel bír. Azt a babát akit oly nagy szeretettel várunk,várjuk világra jöttét,a szervezetünk,minden pillanatban olyan impulzusokat küld a baba felé,ami őt érinti " simokatja " ,ezek a babák akikre nagy szeretettel gondolunk ,és várunk biztosan egészséges,babák lesznek.
Viszont nem csa a babáknak,gyermekeknek van szükségük,arra a bizonyos kedves érintésre,hanem kortól nemtől független minden embernek.Nagyon jó visszaemlék ezni,szüleink ölelő karjára ,érintésére,gyógyító erejére,salynos ma már kevesen kapják meg ezt a fajta,csodás érintést ölelést,ami nagyon sok esetben,felnőttkorban depresszióhoz,magábaforduláshoz vezet,aminek sokszor más következményei is előfordulnak.
Régen ismerősök, barátok,öleléssel,köszöntötték egymást,mára ez a gesztus teljesen elhalványult,nem tulajdonítunk jelentőséget,ennek a dolognak,pedig ,nagy jelentőséggel bír. Ma olvastan ,egy nagyon kedves ismerősöm kommentjét,amit egy cikkemre válaszolt,hát igazán megindító,történetet,irt le,az ölelésről,az érintésről.
Nem elég csak érezni a szeretetet,kimondani,hogy szeretlek, annak nap mint nap,jelét kell adni ,egy egy simogatással,mosollyal,meg kell érintenünk azt akit igazán szeretünk,hogy a szeretlek szónak legyen valódi értelme,mert csak úgy fogjuk igazán érezni,a szeretlek szó jelentőségét.
Az érintés varázsa,a szerelemben is nagy jelentőséggel bír,elég megérintenünk szerelmünket,már is olyan impulzusokat küld a bőre,amitől,elfelejt minden gondot,megáll az idő,rózsaszinűvé válik a világ,és ez a varázslat örökké tarthat.,ha újra és újra,ezt adjuk párunknak,ezt a szeretetet.
Ne feletkezzek meg az idős emberekről sem,nagyon jó volt látni ,az idős házaspárt akik,kéz a kézben sétáltak a hóesésben,látszott rajtuk a szeretet,amit,egymás felé sugároztak,azzal,hogy kéz a kézben sétáltak,mint akik soha nem akarják elengedni,egymás kezét.
Szeretetük,messzire sugárzott,és talán ettől mások is meglágyulnak.náluk ez volt az érintés varázsa.
Szekike |
| |
Létrehozva: 2010-01-04 12:14:04,
Módosítva: 2010-01-04 12:14:04
| |
A cikket írta: szekike
| |
Olvasások: 616,
Kommentek: 1
| |
Főkategória: Életmód,
Alkategória: Egyéb...
| |
| |
| Balázs Katalin |
2010-01-04 22:36:55 (#1) |
|
Az érintés! ez egy csodálatos érzés! az életünk bármelyik pillanatában jelen van, csak élnünk kellene vele. Erre is van egy, az életemből vett történet: sajnos szomorú, de nagyon példa értékű lehet mindenki számára.
Olyan gyermekként születtem, hogy nem igazán örült nekem az anyám, mivel lány lettem. Soha nem tudta kimutatni felém az anyai vagy akár az emberi szeretetét szinte semilyen formában sem. Kislány koromban volt egy macskánk, akit anyám szinte állandóan simogatott esténként, mikor leült tévét nézni. Sokszor szomorúan, irigykedve néztem, és ha odamentem elküldött maga mellől. Egyszer aztán megkérdeztem anyámtól, hogy miért nem engem simogat vagy szeretget. Azt felelte, hogy Ő olyan, mint a saját nagyanyja, annak idején a nagyanyja sem tudta kimutatni a szeretetét. Gyermekként nem gondolkodtam tovább ezen a válaszon, csak még jobban fájt, ha láttam, hogy a szomszédunkban lakó fiú édesanyja, mennyit puszilgatja, ölelgeti a fiát, annak ellenére, hogy igen szigorúan nevelte gyermekét. Szerencsémre a Jó Isten megáldott két csodálatos nagyszülővel, akik paradox módon az anyám szülei. Anyám rengeteg szeretetet kapott a Szüleitől és nem utolsó sorban támogatást is, amíg éltek. De engem valahogy, valamiért nem tudott szeretni, puszilgatni, ölelgetni és ez a mai napig így van. Tettem magamnak egy fogadalmat: mindent, de mindent megteszek, hogy olyan szülő lehessek, mint Nagyanyám és Nagyapám volt. Aztán felnöttem és anya lettem magam is. Nem szerettem, hanem imádtam és imádom mai napig is a gyerekeimet, annak ellenére, hogy tudom, néha egy kicsit terhes számumra a szeretetem feléjük. Nem a fogadalmam hatására cselekedtem, hanem az ösztöneim, a múltamból hozott és Nagyszülők által kapott szeretetem folyamánya ez. Egyszerűen csak döl belölem a szeretet a gyerekeim felé. Sokszor a 18 éves lányom az ölembe bújik és órákon keresztül így maradunk. Igényli, hogy átöleljem, sőt van amikor követeli, hogy ölelkezhessen velem. Ha elmegyek otthonról, mind a két gyerekem a bejárati ajtóban áll és integet, amig csak el nem tűnök a szemük elől. Nem kellett kérni, vagy szólni ezért Nekik. Mindig maguktól teszik. S Az életem része a szeretet, a szeretet kimutatása és az anyámtól meg nem kapott szeretet hiánya. Ma már az Anyák napját, a Karácsonyt a sírkertben töltöm. Nekem ott vannak a szeretteim gyökere. Sajnos az urnájukat nem ölelhetem magamhoz, pedig nagyon szívesen megtenném, ha lehetne. Az Égi Parkban biztosan karon fogva sétálnak most is, ahogy annak idején tették a Duna partján.
Ha majd egyszer lesz egy kertes házam, építettek oda egy Kápolnát drága Nagyszüleim emlékére. Az biztos, hogy szinte mindennap kimegyek Hozzájuk, ha csak néhány perc erejéig is.
|
| | |
|
