Textil- és szőrmekártevők

Világszerte elterjedtek olyan rovarok,
amelyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok,
elsősorban a gyapjú,
szőrme és toll legfontosabb károsítói.
Fénykerülők.
Aktív és passzív úton egyaránt terjednek.

Legnagyobb ártalmat a különféle molyok,
illetve bogarak okozzák.

Molyok

A molyok közül a ruhamoly kártétele a leggyakoribb,
de alkalmilag a szűcsmoly is megjelenhet.

Biológia

Teljes átalakulással fejlődnek. Évente több nemzedékük van. Csak a lárvák károsítanak.

Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú,
valódi selyemből készült ruhaanyag,
filc,
perzsaszőnyeg) szőrmében,
ágytollban,
szőrrel tömött matracokban,
gyapjú- és textiltároló helyeken,
ruharaktárakban fordulnak elő,
ritkábban állati eredetű termékekben és takarmányban is megtalálhatók.

Ruhamoly

(Tineola bisselliella)

5-8 mm hosszú rovar,
kiterjesztett szárnytávolsága 10-16 mm.
Feje borzas.
Mindkét szárnya hosszúkás,
keskeny,
kihegyezett.
Az első szárny teljesen rajzolatmentes,
világos,
kissé csillogó,
selymes,
vagy áttetsző-szalmasárga színű.
A hátsó szárny fehéres,
hosszú pillákkal.

A nőstény egyesével több,
mint 200 parányi petét helyez el olyan anyagra (textil,
gyapjú,
szőrme,
toll),
amely később lárvájának táplálására szolgál.
A 8-10 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő lárva a tápanyagból lakócsövet készít,
amelyet hely-változtatáskor mindig magával visz.
A lárva teste szürkésfehér,
feje sötétbarna,
lába és pontszeme nincs,
rágókészüléke különösen jól fejlett.
A vedlések száma és fejlődésük időtartama a tápanyagtól is függ.

A lárva teljes fejlődése elérése után a lakócsövön belül bebábozódik.
A 7-8 mm nagyságú,
sárgás báb sötét,
háborítatlan helyeken,
hosszabb ideig tárolt anyagokban,
kárpitozott bútorok mélyedéseiben,
szőnyegek és szekrények alatt lelhető fel.
Teljes fejlődési időtartama szobahőmérsékleten 2-3 hónap.

A molylepke a helyiségekben májustól kezdve egész napon át repül.
Évente általában két nemzedéke van,
de jó meleg,
központi fűtéses helyeken 4 is lehet.

A háztartások egyik leggyakoribb textil- és szőrmekártevője.

Szűcsmoly

(Tinea pellionella)

9 mm hosszú,
borzas fejű lepke,
kiterjesztett szárnytávolsága 11-17 mm.
Mindkét szárnya megnyúlt, tojásdad alakú.
Az elülső szárnyak sárgásszürkék,
sárgásbarnák,
mintázatuk elmosódott,
2-3 fekete folttal.
A hátsó szárnyak világosabbak,
aránylag hosszú pillázattal.

A nőstény petéit egyesével helyezi el a tápanyagokon.
A kikelt lárva testét körülvevő lárvatokot készít,
állandóan a lárvatokban él,
melyet magával hord és veszély esetén abba azonnal visszahúzódik.
A pergamenszerű lárvatokot kívülről különböző összerágott anyagokkal fedi be,
így annak színe a környezet színével megegyezik.
Mivel a hernyó rágási helyét gyakran változtatja,
és a lárvatokot is állandóan bővíti,
ezért a lárvatok színe változhat.
Bebábozódás céljából felfelé vándorol a falakon,
majd egy sötétebb helyen a felülethez ragasztja magát.

A molylepke általában melegben repül.
Évente két nemzedéke van és a második nemzedék lárvái telelnek át.

A szabálytalan rágások a szőrme- és gyapjúanyagokon jól észrevehetők,
sőt azokon a lárvatok is gyakran felfedezhető.

Bogarak

Legnagyobb jelentősége a szűcs- és a gyapjúbogárnak,
illetve a múzeumbogaraknak van.

Biológia

Teljes átalakulással fejlődnek.
Legtöbb esetben csak a lárva károsít.

A legkülönfélébb állati eredetű anyagokban (gyapjú,
selyem,
toll,
szőrme,
nyersbőr,
szárított hús) fordulnak elő.

Szűcsbogár

(Attagenus pellio)

4-5 mm nagyságú,
ovális alakú,
finom szőrzetű.

Lárvája hátrafelé keskenyedő,
testvégén világosbarna,
hosszú szőrpamaccsal.
A lárva kifejlődve farokszőrzet nélkül 9-10 mm hosszú.
Fejlődése egy évig tart.

Szabadban él,
élénk mozgású,
de érintésre holtnak tetteti magát.

Kárpitozott bútorokon is fellelhető.

A molyrágással ellentétben nyomukban szövedék nem látható.

Gyapjúbogár

(Attagenus piceus)

3-4,5 mm nagyságú,
barna,
vagy fekete,
alul sárgásan szőrös.

A nőstény a táplálékul szolgáló anyagra,
csomókban 40-50 petét helyez el.
A lárva

12 mm hosszú,
sötétbarna.
Hosszúkás testét sűrű,
rövid szőrzet borítja,
a testvégen pedig világosbarna,
hosszú szőrökből álló pamacs található.
Kedvezőtlen környezeti feltételek mellett a fejlődés 1-3 évig eltarthat,
de fűtött helyiségben általában 1 év.

Szemes gabonában,
növényi őrleményekben szárított tésztafélékben,
dohányáruban,
hal- és csontlisztben,
valamint tojásporban is megtalálható.
Szabadban virágokon és madárfészkekben is fellelhető.

Múzeumbogarak

Közös jellemzőjük,
hogy a fiatal egyedek párzás előtt virágokon a szabadban élnek,
és a helyiségbe kizárólag aktív úton,
berepüléssel jutnak be.
Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet.
A rovargyűjtemények félelmetes károsítói,
amit teljesen elpusztítanak,
szétrágnak.

Igazi múzeumbogár

(Anthrenus museorum)

2-3,5 mm nagyságú,
megnyúlt ovális alakú.
Testfelülete feketén pikkelyes szétszórt sárga foltokkal,
alul jórészt fehér.

A nőstény a károsítandó anyagra helyezi el petéit.
A lárva egész teste szőrözött,
amely felül barna,
alul sárgásfehér.

A szárított gyógynövényekben,
állati eredetű takarmányokban és kárpitozott bútorokban is előfordul.

Kizárólag a lárva károsít.
A megtámadott anyagokon,
a textíliákon lyukakat fúrnak,
a szőrmékben foltokat rágnak,
a rovargyűjteményeket teljesen szétrágják.
A fertőzött tárgyakon levedlett üres lárvabőrök találhatók.

Nagy múzeumbogár

(Anthrenus scrophulariae)

3-4,5 mm nagyságú.
A szárnyfedőkön oldalt szélesebb fehér pikkelyezettség alakul ki,
fekete foltokkal.

Lárvája olajbarna feketésbarna szőrözöttséggel,
a testvégi szőrnyaláb nyílszőrei igen kihegyezettek.
A kifejlődött lárva 5 mm is lehet.

Elsősorban textílipari anyagokban,
termékekben (szőnyeg) fordul elő,
de a rovargyűjteményekben is megtalálható.
Kimondottan házon belüli károsító.
A textíliákon lyukakat fúr.
A fertőzött tárgyakon levedlett szőrös lárvabőrök utalnak a fertőzésre.

Pusztító múzeumbogár

(Anthrenus verbasci)

1,8-4 mm nagyságú rovar.
Teste felül barnásfekete,
fedőin okkersárga,
vagy fehéres rajzolattal,
alul fehér,
vagy szürke.

Nősténye a károsítandó anyagra egyesével átlagosan 20 petét helyez el.
A lárva 4-5 mm hosszú,
világos szőrözöttségű,
a fejen főleg lefelé álló szőrökkel.
A lárvák az utolsó lárvabőrben ősszel és tavasszal bábozódnak be.
Fejlődési idejük átlagosan 1 év.

Az imágó és a lárva egyaránt áttelelhet.
A fiatal bogarak párzás előtt a szabadban virágokon élnek.

A legkülönbözőbb növényi és állati eredetű anyagokban (gabona,
szárított gyógynövény,
húsipari termék,
gyapjú,
bőr) előfordul,
de kárpitozott bútorokban is megtalálható.
Leggyakrabban a zavartalan,
háborítatlan helyeken,
lomtárakban rovargyűjteményekben szaporodik el.

A megtámadott anyagokon,
a textíliákon lyukakat fúrnak,
a szőrméken foltokat rágnak.
A fertőzött tárgyakon levedlett,
üres,
szőrös lárvabőrök találhatók.

A fertőzés minden évben újból kezdődik.

Farontó rovarok

A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek födémgerendáit,
tetőszerkezetét,
a szarufát,
a gerendákat,
a székoszlopokat,
ablakok tokszerkezetét;
a padlózati faanyagok közül a vakpadlót,
a párnafát,
és a tölgy parkettát,
egyes esetekben pedig használati tárgyakat,
különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják.

A farontó rovarok egy része
– a farontó gombákhoz hasonlóan
– csak a fenyőféléket,
vagy csak a lombos fákat támadja meg,
más részük viszont bármely fában élhet,
ugyanakkor olyanok is vannak,
amelyek számára csak egy megadott fafaj kedvező,
de válogathatnak a fa különböző részei között is.
A faanyag alkotórészeit táplálkozásukhoz,
szaporodásukhoz,
fejlődésükhöz használják fel,
de az védelmüket is szolgálja.

Biológiai sajátosságok

Elsősorban a lárvák a fapusztítók.
A megtermékenyített nőstény petéit rendszerint a fa kérge alá,
annak résébe,
repedéseibe,
sebzési helyeire rakja,
illetve az erre a célra készített furatokba,
esetleg a már meglévő rovarjáratokba helyezi el,
táplálékban gazdag helyre,
ahol azokat viszonylag védettnek tekinti.

A petéből rövidebb-hosszabb idő után kibúvó,
állandó rágással táplálkozó lárva igen erős,
fogazott szájszervével a fában alagútszerű járatokat,
ún. rágásmeneteket fúr.
A faforgács darabokat apró részecskékké dörzsöli szét,
amelyek bélcsatornáján áthaladva igen finom szemcséjű anyagként,
ún. furatlisztként marad vissza.
A lárva a faanyagot közvetlenül,
vagy a vele együtt élő szervezetek,
így leggyakrabban a farontó gombák közvetítésével táplálkozásra használja fel.
A lárvaállapot általában egy-két évig tart,
majd ezt követően a lárva megfelelő helyet,
ún. bábbölcsőt készít magának, abban bebábozódik és néhány hét múlva kifejlett rovarként az általa kialakított kirepülő nyíláson (röplyukon) keresztül elhagyja a fát.

A peterakástól a kifejlett rovar megjelenéséig tartó idő rendkívül változó,
adott fajra jellemző tulajdonság,
de attól is függ,
hogy a lárva milyen környezeti tényezők,
hőmérséklet- és nedvességviszonyok között fejlődött,
valamint milyen minőségű és mennyiségű táplálék állt rendelkezésére.

A fa keményítő- és fehérjetartalma a lárvák fontos tápanyagai,
melyek hiányában képtelenek a fejlődésre,
csökkent keményítőtartalom esetén pedig a fejlődés ideje növekszik meg jelentősen.
A farontó rovarok többsége szoros kapcsolatban él különböző baktériumokkal és gombákkal,
amelyek a fa sejtfalának lebontásával segítik a lárvák táplálékszükségletének biztosítását.
A nedvességtartalomnak ugyancsak a táplálkozás szempontjából van jelentősége.
A nedvességigény fajok szerint eltérő,
de a lárvák életkorától is függ,
így pl. a fiatal lárvák számára a nagyobb nedvességtartalom a kedvezőbb,
ha viszont a faanyag nedvességtartalma csökken,
táplálkozásuk és kártételük lelassul.

A farontó rovarok életében a hőmérsékletnek fontos szerepe van,
ami a peték és lárvák fejlődésének időtartamát meghatározza.
Életműködésük átlagos hőmérsékleti tartománya 10-40 °C között van.
Tartós meleg a lárvák kimerülését,
elernyedését,
majd lassú pusztulását okozhatja,
magasabb,
55 °C feletti hőmérséklet pedig gyorsan elöli őket.
A hideg dermesztő hatásával szemben viszont kisebb érzékenységet mutatnak.
Nagyobb fagy pusztulásukat okozhatja,
azonban a mérsékelt hideget a hazai fajok jól elviselik,
és a hideg okozta merevség a meleg időjárás beköszöntével megszűnik.
A lárvákat a hőmérsékleti változásokkal szemben a faanyag rossz hővezető tulajdonsága védi. A túlságos hideg és meleg leginkább a kéreg alatt élő lárvákat érinti.
Minél mélyebben él a lárva a megtámadott faanyagban,
annál nagyobb a védettsége a hőmérsékleti változások káros hatásával szemben.

A kirepülési nyílás mérete és formája,
valamint a furatliszt állaga elősegíti a károsító rovarfaj meghatározását.

Hazai viszonyok között a kopogóbogarak közül a kis kopogóbogár,
a cincérek közül a házi cincér,
a falisztbogarak közül pedig a szijácsbogár jelentősége a legnagyobb.

Kis kopogóbogár

(Anobium punctatum)

Háziasodott rovar,
amely főleg a védett terekben levő fenyőfélék és lombos fák anyagát támadja meg.
Az épületek párásabb,
hűvösebb helyiségeiben az ajtó-, ablaktokokon,
lambériákon,
lépcsőkorlátokon,
bútorok fallal,
vagy padozattal érintkező részein,
pince nélküli földszinti helyiségek padlózatán,
a födémgerendákban,
illetve nem megfelelően fűtött régi kastélyokban,
templomokban,
múzeumi raktárakban fordul gyakran elő.

Az épületek megmunkált és beépített faanyagának,
a fából készült rendkívül értékes múzeumi tárgyaknak (pl. faszobroknak,
régi bútoroknak) legveszélyesebb károsítója.

A rovar népies elnevezése „halál órája” onnan ered,
hogy a kifejlett rovarok nászidőben egymás hívogatására fejüket a fához ütögetve jellegzetes kopogó hangot adnak.

Ezt a szobák éjszakai csendjében a régi bútorokból hallatszó misztikus hangot tekintik a halál órája ketyegésének.
A hangnak azonban semmi köze sincs a halálhoz,
hacsak az nem,
hogy az ilyen rovaroktól megtámadott öreg bútorok élete forog veszélyben.

A 3-5 mm hosszú,
sötétbarna színű rovar megtermékenyített nősténye a kirepülési nyíláson keresztül tér vissza a fa belsejébe,
ahol petéit többnyire kis csomókban rakja le,
de azokat a résekben is elhelyezheti.
A lárvák a petéből 2 hét múlva kelnek ki,
és azonnal megkezdik alagútépítő munkájukat.
Élettevékenységüket a fán található lyukakból kihulló finom,
laza,
lisztszerű rágcsálék jelzi.
A lárvák fejlődési ideje általában 1 év,
de kedvezőtlen körülmények között 2-3 év,
sőt ennél hosszabb is lehet.

Legkedvezőbb számukra a 22-23 oC hőmérséklet,
és a 20-25 % nedvességtartalmú fa.
A gombával fertőzött fában a lárvák fejlődési ideje rövidebb.

A lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be,
majd 2-6 hetes bábnyugalom után a kifejlett rovar az 1-2 mm-es,
kör alakú kirepülési nyíláson keresztül hagyja el a fát.
A kifejlett rovar csak 2-4 hétig él, kitartóan és igen jól repül,
ezért nagy távolságra is képes eljutni.
Mint háziasodott rovarfajnak határozott rajzásideje nincs,
de legnagyobb számban általában április-augusztus között fordul elő.

A lárvák a fát alaposan összerágják,
átfúrják.
A fertőzésre általában a megtámadott fa felületén mutatkozó,
sötétnek tűnő apró röplyukak,
esetleg a lyukakból kihulló furatliszt figyelmeztetnek,
de jelenlétükre nem ritkán már csak a fa pusztulása utal.

Az épületekbe leggyakrabban a fertőzött anyaggal kerül be,
de alkalmanként oda be is repülhet.

Házi cincér

(Hylotrupes bajulus)

Lakóházak,
hétvégi házak,
lakások kizárólag fenyőből készült faanyagaiban,
az erősen felmelegedő helyeken,
elsősorban a padlásterekben igen gyakran fordul elő.
Hazánkban a beépített fenyőféléknek,
különösen a padlástér tetőgerendázatának,
az ajtó- és ablaktokoknak legveszedelmesebb károsítója,
de néha a bútorokat sem kíméli.

A 10-20 mm hosszú,
szürkésfekete színű rovar megtermékenyített nősténye a peterakásra alkalmas faanyagot szaglószerve segítségével hosszabb keresés után találja meg.
Petéit kis csomókban a faanyag repedéseibe, pórusaiba helyezi.
A lárvák a petéből két hét múlva kelnek ki,
és először a fa puhább részeiben fúrnak járatot.
A lárvák fejlődéséhez a fa 25-30 %-os nedvességtartalma és a 28-30 oC hőmérséklet a legkedvezőbb.

A lárvák fejlődési ideje igen hosszú, általában 2-5 évig tart,
és elsősorban a táplálék fehérjetartalmától függ.

Évszázados faszerkezetekben ritkábban telepszik meg, mert a régi faanyagok alacsony fehérjetartalma nem biztosít számára e fontos tápanyagból elegendő mennyiséget.

A 20-30 mm nagyságú lárva előkészíti kirepülési nyílását,
majd bölcsőt alkot.
Ez tulajdonképpen egy kitágított járatrész,
amelynek végét rágcsálékkal tömi el.
Ezen kívül csak egy igen vékony,
1-2 mm nagyságú faréteg választja el a külvilágtól.
A fa külső felülete ilyenkor még sértetlen.
A 3 hetes bábállapot után a bábból kikelő kifejlett rovar még egy ideig a bábbölcsőben marad, majd 5-7 nap múlva a fa vékony felületi rétegét átrágja,
és a 4-6 mm nagyságú,
ovális alakú repülési nyíláson keresztül hagyja el a fát.

A rovar teljes kifejlődési ideje általában 4-5 év,
de 10-20 év is lehet!
A kifejlett rovarok jól repülnek,
de csak igen rövid ideig, 20-30 napig élnek.
Leggyakrabban július-szeptember között fordul elő.

A tartószerkezet összefurkálásával és ezáltal teherbíró képességének csökkentésével jelentős gazdasági kárt idéznek elő.
A fertőzés a fán található röpnyílásokból,
az azokból kihulló nagy mennyiségű furatlisztből gyakran már túl későn ismerhető fel. Károsítására a lárvák rágcsálásakor hallható percegő hang is felhívhatja a figyelmet.

Lakóházakba rendszerint a fertőzött faanyaggal kerülhetnek be,
de a kirajzó rovarok oda be is repülhetnek.

Szíjácsbogár

(Lyctus linearis)

Új épületek,
lakások frissen lerakott parkettáiban,
szegélyléceiben fordul elő.
Világszerte elterjedt,
hazánkban is gyakori faj.

A 2-6 mm nagyságú,
sárgásbarna színű rovar nevét onnan kapta,
hogy kizárólag a fa külső részét,
a szijácsot károsítja.
A megtermékenyített nőstény petéit egyesével,
vagy csomókban,
hosszú tojócsövével a faanyag edényeibe,
néha a parketták réseibe helyezi.
A petékből a lárvák 2-3 hét múlva kelnek ki,
és egy évig tartó fejlődési idejük alatt járataikat a rostokkal párhuzamosan fúrják.
A nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat kiválóan tűri (legkedvezőbb számára a faanyag 11 %-os nedvességtartalma),
de a szárazságot is jól elviseli.

A 4-5 mm hosszú lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be,
és a kifejlett rovarok az 1-2 mm nagyságú kerek röplyukakon keresztül jutnak a szabadba.

Rövid ideig, 1 hétig él.
Tömegesen március-május között fordul elő,
amit minden valószínűség szerint a hőmérséklet határoz meg.

Rágásával a száraz fa szíjács részét porrá őrli,
szitává lyuggatja,
így az használhatat-lanná válik.
A fertőzésre a fán található röplyukak és a furatliszt hívja fel a figyelmet.
Gyakran az ablakok körül mászkáló rovarok is azt jelzik,
hogy szijácsbogárral fertőzött faanyag van a háznál.

Lakásokba a rossz minőségű,
nem megfelelően hőkezelt,
vagy tárolás közben fertőződött parkettával,
szegélyléccel hurcolják be.

Ászkák

(Isopoda)

A rákok legsokoldalúbb csoportja,
a Földön szinte mindenütt megtalálhatók.
A legtöbb faj alakja többé-kevésbé félhengeres,
hosszúkásan ovális.
Kutikulájuk erősen meszes és általában pigmentált.
Fejük az első torszelvényen fejtorrá nőtt össze,
melyen egy pár összetett szem van.
Mindkét csáppárjuk egyágú,
rajta rendszerint sokízű ostor található.
A legtöbb fajnak harapó szájszerve van.
Háti torszelvényei szabadon állnak,
rajtuk rendszerint pálcaszerű járólábak ülnek.
Potrohuk viszonylag rövid.

A szárazföldi ászkáknál a kopoltyúlégzés visszaszorult,
és előtérbe lépett a gázcsere a viszonylag nagyobb páratartalmú levegőből.
Eredetileg váltivarúak.
Számos fajra jellemző,
hogy a fiatal állatok ivarszervei tökéletesen azonosak
, és akár hím,
akár nőstény is lehet belőlük.

Biológia

Az érdes pinceászka (Porcellio scaber) 11-16 mm hosszú,
egyszínű,
sötétszürke hátán rendezett,
érdes szemölcssorok vannak.

A foltos pinceászka (Oniscus asellus) 15-18 mm hosszú,
teste hasi oldalán lapos,
háta domborodó.
Nem tud teljesen összegömbölyödni.
7 pár egyforma lába van.
Sötét-, vagy ólomszürke,
a hát közepén és oldalán világosabb foltokkal.

Petékkel szaporodnak,
éjjel tevékenyek.

Nedvdús,
húsos terményeket (burgonya,
hagyma,
répa,
káposzta,
gyökérzöldség,
gyümölcs) fogyasztanak.
A gyökerekben,
gumókban kisebb-nagyobb szabálytalan alakú üregeket,
a leveles növényrészeken változó alakú karéjokat,
lyukakat rágva károsítanak.

Aktívan és passzívan egyaránt terjedhetnek.

Főleg páratelt környezetben,
üvegházakban,
pincékben,
zöldség- és gyümölcstároló helyeken és üvegházakban fordulnak elő,
de alkalmilag a szabadban is fellelhetők.

Fonálférgek

(Nematoidea)

Részben korhadó anyagokkal táplálkoznak,
részben parazita életmódot folytatnak.

Egyesek a növényeket belső parazitaként károsítják oly módon,
hogy a növény nedveivel táplálkozva tápanyagait elvonják.

Alig 1 mm nagyságú,
áttetsző,
fonálszerű testű állatok.
Váltivarúak,
rendszerint petékkel szaporodnak.
Testhosszuk általában a testszélesség 50-szerese.

Évente több nemzedéke lehet,
a nyári hónapokban egyik nemzedék a másikat követheti.

Általában sokféle terményen élnek.
A lárva és a féreg egyaránt károsít.
A fertőzés általában körkörös foltokban jelentkezik.
A raktározottak közül a nedvdús,
húsos terményekben (hagyma,
zöldség),
leginkább azonban a burgonyában fordulnak elő,
de különösen a dísznövénytermesztésben jelentenek veszedelmet,
melyet növel,
hogy parányi termetük következtében nehezen,
vagy egyáltalán nem vehetők észre.
Veszélyes károsítók.
Elszaporodásukat csak az általuk előidézett megbetegedésről,
elváltozásról állapíthatjuk meg.

Kizárólag passzív úton kerülnek a raktárakba behurcolásra.

A növény a szaporítóanyag (pl. vetőgumó,
hagyma,
dugvány stb.) útján is fertőződhet,
és ilyenkor a féreg lárvája a növény sebzett részén keresztül hatol be.
A férgek a burgonyagumóban,
a héj alatt kisebb,
5-10 mm átmérőjű,
nem mélyre hatoló,
barna színű elroncsolódást okoznak.
Raktározás alatt a férgek (nagyobb hőigényük következtében) komolyabb mértékben csak kora ősszel,
késő tavasszal,
vagy igen felmelegedett prizmákban károsítanak
. Kisebb kártételeivel azonban gyakran találkozunk,
amit esetleg más károsító rovására írnak.
Kártételük másodlagos fertőzések,
baktériumos megbetegedések megindítója lehet.
Elnevezésük az általuk fertőzött növényi részhez kötődik.

Gyakorlati jelentősége miatt a burgonyagumó-és a szár-fonálféreggel foglalkozunk.

Burgonyagumó-féreg

(Dythilenchus destructor)

Parányi,
0,8-1,4 mm hosszú,
áttetsző,
hengeres alakú,
karcsú testű,
farokcsúcsa lekerekített.

A nőstény kora ősszel általában 100 petéjét a kiültetett gumókba rakja le,
de a peték fejlődése csak tavasszal indul meg.
A lárvák május végén,
június elején kelnek ki,
először a gumóhéj alatt táplálkoznak,
a sejtnedvet szívják,
fehérje- és szénhidrátbontó enzimet juttatva a szövetekbe.

A lárva és a féreg a kiszáradásra,
illetve a hidegre rendkívül érzékeny.
Raktárakban,
a burgonyagumókban a fejlődésben levő lárva is áttelelhet.

A gumón kezdetben sárgás,
később barnás folt jelenik meg,
amely idővel nagyobbodik,
és sötétebbé válik,
selymes,
bársonyos tapintású lesz,
majd a barna folt alatt a gumó húsa besüpped.
A gumót kettévágva az egészséges és károsított réteg határán fonálférgek nyüzsögnek.
A féreg kártétele iránt a kései burgonyafajták általában fogékonyabbak,
mint a koraiak.

Szár-fonálféreg

(Dythilenchus dipsaci)

Igen apró méretű,
1-1,5 mm hosszú,
hengeres,
üvegszerűen áttetsző,
kígyó alakú féreg.
Farka rövid, csúcsa hegyes.

A nőstény nagyszámú (200-250) petéjét a növényekben helyezi el,
majd a kikelő lárvák rövidesen a növény vegetatív részeibe szétvándorolnak.
A lárvák egy része a talajba kerül,
más részük a sejtek között él a növényben,
és az edénynyalábok mentén,
a szárban fokozatosan felfelé halad.
A féreg mozgását és a táplálék megtalálását vegyi inger irányítja.

A növényi maradványokban,
vagy az élő növényekben levő lárva telel át,
és a féreg a tavasz végére fejlődik ki.
A tartósan száraz,
aszályos időjárás ellen nyugalmi állapotba menekülve védekezik,
„beszárad”.
A téli fagyot jól viseli.

A nedvdús,
húsos terményeken kívül uborkában,
dinnyében,
kukoricában,
rozsban,
zabban,
komlóban és virághagymákban is megtalálható.

Meztelencsigák

A test elülső részén a fej jól elhatárolódik,
amelynek hasoldali részén van a szájnyílás.
A fejen négy tapogató található,
amelyek kinyújtott állapotban meglehetősen hosszúak.

A tapogatók végén ülnek a szemek.
A legtöbb csigafajnak lencsés szeme van,
de ezek igen kis teljesítményűek.
A csigák igen érzékenyen reagálnak a fényviszonyok változására, 
amit nemcsak a szemeik,
hanem a bőrükben levő fényérző sejtek is érzékelnek.

Lassúságuknak megfelelően érzékszerveik nem különösen fejlettek.
Egész testfelületükön vegyi és mechanikai ingereket érzékelő sejtek is megtalálhatók,
a vegyi ingerek érzékelése segítségével találják meg táplálékukat.

Legfőbb sajátosságuk,
hogy testük hasi oldalán erőteljesen fejlett,
mirigyekben gazdag,
izmos talp van,
amely a helyváltoztatás szerve.

A csigáknak nyálkaelválasztó mirigyük van,
az általa termelt nyálkaszalagon,

mint valami siklópályán haladnak előre.

Sok faj köpenye körül meszes héjat,
ún. csigaházat visel,
a héj azonban részben,
vagy egészben vissza is fejlődhet.

Petéket raknak,
sok faj kokonnak nevezett petecsomóját kemény héj burkolja,
és egy-egy ilyen kokonban több tucat,
vagy akár több száz pete is lehet.

Gyakorlati jelentőségük miatt három fajjal foglalkozunk.

Biológia

A nagy meztelencsiga (Limax maximus) 100-200 mm nagyságú,
megnyúlt testű,
félhengeres csupasz csiga.
A test hátulsó harmada tarajos,
bőrráncai erősek,
durvák, hosszú,
ellipszis alakúak.
Alapszíne változó,
sárgásszürke,
szürke,
ritkábban sötétszürke,
rendesen barna,
vagy fekete pettyekkel tarkázott.
Háti pajzsa sűrű,
szabálytalanul foltos,
márványozott.

Az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger) 200-400 mm hosszú,
taraja a test hosszának felén található.
Alapszíne leggyakrabban feketésszürke,
vagy fekete,
néha piros,
sárga,
esetleg barna mintázatú.
A pajzsa egyszínű,
a test alapszínénél sötétebb.

A sárga pincecsiga (Limax flavus) 80-110 mm hosszú,
bőre lágyabb,
hátrafelé karcsúsodik.
Alapszíne sárga,
sötét narancs- vagy borostyánkő-sárga.
Az alapszínbe ágyazva sötétebb pontok láthatók.
A pajzs sárga,
vagy sárgásszürke,
számos,
kerek,
sárga,
vagy részben sötét folttal.