Történelmi előzmények

       Forrás az a hely,
ahol egy földalatti ér kifolyik a felszínre.
A forrást általában azon a helyen kőbe foglalják,
csapot,
kifolyót létesítenek
.A forrásnál felfogott vizeket gyakran isszák és értékesítik
Forrásnak nevezzük a folyók eredőjét,
ahonnan a csordogáló vízerek elindulnak.

Hol ered a Tisza?

A Fehér- és a Fekete-Tisza Kárpátalja legkeletibb részén,
a Rahói járásban,

 Rahó városának északi határában egyesül szőke Tiszává.
A Fehér-Tisza ágának eredetét az ukrán-román határ közelében a szegedi Geo-Environ Természetvédő Egyesület tagjai jelölték meg 2000-ben.
Talán nehéz megközelíthetősége,
késői fölfedezése okán a Fehér-Tisza forrását az egykori leírások szinte nem is említik,
magát a Fehér-Tiszát pedig a Fekete-Tisza mellékágának tekintik.
A másik,
ismertebb ág,
a Fekete-Tiszáé 1.240 méter tengerszint feletti magasságban,
a Keleti-Kárpátokban,
a Máramarosi Havasokban,
Kőrösmezőtől 23 kilométerre nyugatra,
az egykori országhatár térségében bukkan a felszínre.

Ott, ahol a Fagyalos (Szvidovec-) hegységhez tartozó Akol-havas vízválasztó gerince elválasztja a Tarac folyó és a Tisza legfelső vízgyűjtőjét. A köztudatba a Tisza eredeteként a Fekete-Tisza vonult be.
 A leírások legtöbbjében ezt,
a „fekete ágat” számítják az igazi Tiszának,
amelynek forrásától mérték a folyó hosszát is.
A Fekete-Tisza forrását 1889-ben kőfalba foglalták,
amelynek tetején téglalap alapú emlékművön márványtábla hirdette magyarul: Tisza-forrás.
Trianont követően az eredeti táblát cseh-ruszin kétnyelvűre cserélték.
1939-ben,
az anyaországhoz való visszacsatolás után újra magyar felirat hirdette a Tisza eredetét,
az emlékkövet pedig turulmadár díszítette.
Ma a kőfalból,
kör alakú mélyedésen hatalmas kőedénybe csurog a forrás vize.
A kőtál fölött a kőfalon és két vasoszlopon nyugvó betonlapon áll az eredeti emlékmű,

 ukrán és magyar nyelvű táblával: Itt ered a Tisza folyó.
A forrás vize a kőedényből kicsordulva eltűnik a sűrű bozótban,
és 53 kilométeres útjára indul a Fekete-Tisza.
A forrás és a fölötte nyíló fennsík a Tisza Lajos Facsoporttal a 19. és a 20. század fordulójától népszerű kiránduló- és emlékhely.
A fennsík szélén épült kilátótornyos erdészházban egykor turistaszállást is kialakítottak.
Mára nem maradt fenn,
mint ahogy eltűnt a forrás közvetlen közelében egészen a legutóbbi időkig állott két esőbeálló is.
A facsoport elnevezése és az ottani emlékkő Szeged 1879. évi árvizet követő újjáépítési királyi biztosának,
az Országos Erdészeti Egyesület elnökének állít emléket,
aki személyesen részt vett 1882-ben az egyesület Kőrösmezőn rendezett közgyűlésén.
A 125 évvel ezelőtti közgyűlésre a Geo-Environ Környezetvédő Egyesület javaslatára megemlékeztek a magyar erdészek 2007. augusztus 20-án Kőrösmezőn.
A Tisza forrásához ellátogatva szomorúan állapították meg: a forrás kőfoglalata,
és a forrásnak helyt adó,
keskeny földsávot alulról támasztó fagerendák fölött alaposan eljárt az idő.
Gyors helyreállításuk nélkül odaveszhet elődeink munkája,
eltűnhet,
szemünk elől elbujdokolhat a Fekete-Tisza forrása.
A forrás megőrzése a késői utódok szent kötelessége,
hiszen az nem csupán természeti képződmény,
hanem jelkép is.
Emlékeztet arra, honnan indul több mint  900 kilométeres útjára szeretett folyónk,
a Tisza,
mint a Kárpátokból előtörő természeti őserő.
Emlékeztet az egykori forrásfoglalókra,
akik a szokásoknak megfelelően eljárva,
felfedezése után tartós kőfoglalattal látták el és jelölték meg a Tisza eredetét.
A Tisza eredete és kanyargós vándorlása emlékeztet bennünket a magyar nép eredetére és vándorlására,
amelynek végeztével őseink a Keleti-Kárpátok gerincén átkelve foglaltak hazát.
A Máramarosi Havasok az Osztrák-Magyar Monarchia gyorsan kiépült vasútvonalának köszönhetően népszerű kirándulóhelyként vonzották a turistákat nem csak a 19-20. század fordulóján,
hanem később,
az első világháborút követően,
az ottani csehszlovák fennhatóság idején is.
Kárpátaljának 1939-beli,
anyaországhoz visszatértét követően Kőrösmezőn,
a Fekete-Tisza és a Lazescsina patak összefolyásánál 1940-ben budapesti beruházásban,
hucul stílusban modern, 
két emeletes,
200 személyes turistaház épült.
A később Edelweis néven felújított turistaház
– inkább szálloda
– faragott oszlopai,
faldíszei között felfedezhetjük a magyar főváros intarzia-címerét is.

Az önálló Ukrán Köztársaság megalakulása óta, jóformán csak az utóbbi évtizedben kezdődhetett meg Kárpátalja újrafelfedezése.
Természetes tehát,
hogy a Tisza forrásvidéke is csak a legutóbbi időkben válhatott turisztikai 

A Tisza-völgy állatvilága:

A Tisza,
illetve tágabb értelemben a Tisza-völgy állatvilága rendkívül gazdag,
az eltérő környezeti feltételeket biztosító élőhelyek sorozata az élőlényközösségek rendkívül összetett hálózatát adja, így nem csak fajgazdagságával hanem összetettségével is kitűnik.
A folyóvölgy,
topográfiai elhelyezkedése következtében egyedülállóan fontos szerepet tölt be az európai ökológiai hálózatban. Zoogeográfiai szempontból a fauna tagjai között legnagyobb arányban az európai,
az euro-szibériai,
ponto-kaspi és mediterrán elemek vannak jelen.
Kiemelkedő jelentőségűek az őshonos kárpáti,
ún. endemikus fajok.
Ezeken túlmenően a Tisza élővilága az európai folyók nagyfokú meliorációja révén szabályozottsága ellenére is (elsősorban a felső-tiszai szakasz) sok tekintetben egyedülálló értékeket képvisel.

A folyó hidrológiai-hidrobiológiai gradiens szerű változásai az élőlények jellegzetes hosszanti tagolódását adják,
de finomítja ezt a képet az azonos jellegű szakaszokon belül részben természetes okok miatt,
(pl. vízmélység és vízsebesség eltérései,
kanyarok eltérő jellemzői,
betorkolló mellékfolyók hatásai) részben az emberi beavatkozások (pl. partvédő kövezések,
partvédő műtárgyak (sarkantyúk, ruganyok), duzzasztás) hatására bekövetkező módosulások.
Szintén jelentős lehet egy-egy folyószakaszon a szennyezés következtében fellépő változások hatása,
amelyek enyhébb esetben a jellemző fajok gyakorisági viszonyait változtatják meg,
míg súlyosabb esetben a faunát teljesen át is alakíthatják,
vagy akár kipusztíthatják.