Munkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács,
1844. február 20. – Endenich,
Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
Munkácsy Mihály /Lieb; Munkácsi/ (festőművész, grafikus, a magyar és az európai kritikai
realizmus egyik legjelentősebb mestere;
alapítványtévő, az 1889. évi világkiállítás osztrák-magyar képzőművészeti szakbizottságának
elnöke, a Párizsi Magyar Egylet elnöke.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett,
aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította.
A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi
és városi közösségeinek kiváló ismerője.
Munkácsy és testvérei:
Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket.
Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de
ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és
fizikai munka szükségeltetett.
Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott.
Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy
előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet
anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Élete és munkássága
Lieb Mihályként született Kárpátalján, Munkácson 1844. február 20-án, ezt a nevét 1868-ig
használta, majd 1880-ig Munkácsiként írta a nevét.
Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília.
Szülei korán – hétéves korában – elhunytak, így Békéscsabára anyai nagybátyjához Reök
Istvánhoz került 1851-ben, aki 1854-ben egy asztaloshoz adta inasnak. 14 éves korában
Aradra ment, ahol koplalás és nyomor között tengődött, így visszatért nagybátyjához.
1861 Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz.
1863 A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét,
a Levélolvasást.
1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát.
Ez év őszén Pestre jött, ekkor vette fel a Munkácsy művésznevet; Pesten festőbarátai tanácsaikkal
támogatták, második művét, a Regélő honvédet (ismeretlen helyen) Than Mór át is festette.
Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festői pályája elindulásában, közbenjárására
a Képzőművészeti Társaság havi díjat folyósított Munkácsynaknak.
Pártfogói 1865 elején Bécsbe küldték Rahl mesterhez, akinek közbenjárására felvették a
Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztályára.
Bécsben festett Húsvéti locsolás (lengyel magántulajdon) c. képe Rubens-hatásokat tükröz.
Rahl halála után visszatért Gerendásra nagybátyjához.
Itt festett képei közül a Búsuló betyár (MNG) a hazai hagyományokhoz,
Madarász Viktor modorához igazodása miatt jelentős.
Búsuló juhász:
1866-ban Ligeti biztatására Münchenbe utazott, felvették az Ak: ra.
Mestere Wagner Sándor volt, de nagyobb hatást tett reá Kaulbach művészete.
Több, itt festett képe közül az Árvízzel (MNG) Kaulbach, a Lotz-modorhoz kapcsolódó
Vihar a pusztánnal a hazai körök elismerését vívta ki.
Pestre ment, onnan 1865-ben Bécsbe, majd 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner
Sándor műhelyében.
1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László
festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt
lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját
járta.
1868 Düsseldorfban megfestette az önállósulás első fontos emlékét, az Ásító inast (amerikai
magántulajdon). E kép gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival már jelezte fejlődése
irányát.
1870 Az előző évben elkezdett Siralomház elnyeri a párizsi Salon aranyérmét.
A táblához használt nagyszámú fotótanulmány - mint alkotói eszköz - új utat nyit Munkácsy
előtt. A Siralomház a mesterségbeli tudás teljes fegyverzetének birtokában mutatja a mestert,
és olyasmit láttat, amit az átlagszem esetleg észre sem vesz, realizmusa színtiszta
igazmondás.
1870 telén kiállította Siralomház című festményét Düsseldorfban, amely rögtön megtetszett
a párizsi Salonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban
rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros
leghíresebb festője lett.
Siralomház:
Ennek hatására 1872-ben áthelyezte műhelyét Párizsba, ahol elkészítette legfontosabb
műveit.
E korszak ismert kritikai realista szemléletű, népi tárgyú művei a Részeges férj hazatérése,
a Tépéscsinálók (1871, MNG), majd végleg Párizsba költözése után: Éjjeli csavargók,
Köpülő asszony (1873, MNG); Zálogházban (1874, New York, Metropolitan Museum),
Műterem (1876, Baltimore, magántulajdon, Hors Concours kitüntetéssel).
Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más
irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól.
Tépéscsinálók:
A köpülő nő:
Depressziós lett, öngyilkosságot kísérelt meg.
1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon;
Az 1873-as év nyarán Munkácsyt ismét depressziós hangulatok lepték meg.
1873 októberének elején hirtelen elhatározással Barbizonba utazott, hogy Paál Lászlóval,
egyetlen igaz barátjával találkozzék és hogy készülő képe, az Elveszett gyermek
(Eltévedt gyermek az erdőben) tájképi hátteréhez élményeket gyűjtsön.
1873. október 4-én kelt az első és október 23-án az utolsó - Barbizonból nagyrészt
menyasszonyához írt - levél. Ez a három hét maradandó nyomot hagyott Munkácsy festészetében.
Az itteni művészkolónia szelleme nagyon erősen különbözött mindazon művészi
szervezetekétől, melyeket Munkácsy addigi élete során megismert.
Először került kapcsolatba olyan festőkkel, akik nem a régi művészcéh kispolgári szellemű
formái között éltek, hanem a művészeti felfogásuk megkívánta megfelelő kötetlenségben.
Paál László:
A barbizoni környezet, a Paál társaságában megtett séták visszaadták munkakedvét.
J. F. Millet-vel való személyes találkozás a Rőzsehordó nő festésére inspirálta.
barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba
utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét.
Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban.
1874. augusztus 5-én házasságot kötött az 1873-ban elhunyt De Marches báró özvegyével,
Cécile Papier-val. A Kolpachról induló, a többek között Bázelt, Genfet, Freiburgot, Milánót,
Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet
rendezett be, ekkor készült a Poros út I.
A Salonban kiállította a Zálogházat.:
1876 Bemutatja a Műteremben c. festményt, melynek elkészültétől számítva esetében már
nem beszélhetünk többé sem kritikai realizmusról, sem népéletképekről.
A reprezentatív párosportré a Munkácsy által választott új festői irány iránti
elkötelezettség jelképe, korszakhatárt jelez, egy új alkotói szakasz kezdetét.
Szalonképek és a hozzájuk szervesen kapcsolódó virágcsendéletek, tájképek és az ábrázolt
személy lelkének mélyében történtekről tudósító, érzékeny látásmódot tükröző arcképek
születnek, melyeket - nagymonográfusa szóhasználatával élve - a "nagyvállalkozások" követnek.
Mindehhez sokkal több színre van szüksége mint eddig.
1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a
világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet.
Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos
művészeti központjában bemutatta.
Felmerül benne az első Krisztus-kép ötlete. Témája, ahogy a teljes Trilógiájé, érzelmi úton
megközelíteni és bemutatni az Istenembert, mely gondolat szimbolikájának megértését a
kompozíciók teatralitása csak fokozza.
A vak Milton:
1881 Elkészül a Krisztus Pilátus előtt, amelyet impresszáriója szintén bemutat több
országban, mielőtt tulajdonosa, Wanemaker New York-i áruháztulajdonos hazaszállítaná.
1882-ben Budapest az egyik állomáshely, ezen alkalomból ideutazva, a mester nemességet
kap Ferenc Józseftől.
1884-ben befejezte a Golgotát.:
1886-ban megfestette Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd
amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart
halálát.
1887-ben felkérték a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére.
A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére.
1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez.
A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon.
Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, amellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes
művein. A millenniumi előkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója
(1893, a budapesti Országház elnöki fogadótermében) már akadémikus vonásokat mutat.
Csak a Sztrájkban (1895, Magyar Nemzeti Galéria) talált újra vissza plebejus korszakának
realizmusához, jóllehet festőileg már nem tudott megbirkózni a feladattal.
1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a millenniumi
ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik
a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel
később az endenichi szanatóriumba szállították.
1900. május 1-jén halt meg.
Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és
ebben halt meg.
Világhírű a Siralomház című képével lett, melynek kompozíciója és ábrázolása eredeti és
magával ragadó.
Tájképfestészete és magyar történelemmel foglalkozó képei is figyelemre méltóak.
Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt,
Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat.
Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény
embert megindítanak.
Ecce homo:
"Van egy rendkívül sajnálatos körülmény Munkácsy Mihály festményeivel kapcsolatban:
10, de legkésőbb 20 év múltán besötétedtek, s bizony akkor már csak néhány szín és fény
jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett. Ennek az az oka – amint Malonyay írja–,
hogy Munkácsy főleg az 1880-as évekig, de sajnos még később is túlságosan bitümbe dolgozott.
Ez a meleg tónusokat biztosító alapozó festék, amilyen hálás eleinte, gonosz és alattomos,
amikor megvénül. Nagyobb mennyiségben alkalmazva nem szárad, nem hal meg, hogy az idő nemes
patinája bevonhassa, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik,
melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat,
a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többit. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a
Munkácsy-képek karbantartása."
Munkácsy Mihály hatása
Munkácsy a 19. sz. egyik legnagyobb arcképfestője volt (Muffos arckép, 1874; Liszt, 1886;
Haynald, 1887; mind a Magyar Nemzeti Galériában).
Utolsó nagy műve a bécsi művészettörténeti múzeum mennyezetképe (1890). Ecce Homo
(1896, Déri Múzeum, Debrecen).
Művészete főként az ún. alföldi festők munkásságára hatott, de hatása kimutatható számos
külföldi mesternél is.
Vannak rokonvonásai az orosz kritikai realistákkal, elsősorban Repinnel.
Munkácsy Mihály kompozícióteremtő készsége és romantikusan expresszív realizmusa a magyar
festőnemzedékek egész sorára volt hatással.
Elég itt utalni Hollósy Simon, Thorma János, Tornyai János, Koszta József életművére.
Vihar a pusztán:
Írásai
Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Bp., 1921 és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott
levelei (szerk. Farkas Zoltán, Bp., 1952) címmel adták ki.
* 1951-ben Békéscsabán a megyei múzeum Munkácsy Mihály tiszteletére a Munkácsy Mihály
Múzeum nevet vette fel. E múzeum kertjében őrzik Borsos Miklós Munkácsy Mihályról
1959-ben készített köztéri szobrát.
1994-ben, születésének 150. évfordulója alkalmából Békéscsabán megalapították és
működtetik a Munkácsy Mihály Emlékházat.
* 2009-ben krátert neveztek el róla a Merkúron.
(Ismeretes, hogy a Merkúr krátereit a legnagyobb ismert művészekről nevezik el.
A Merkúron Jókai Mórról, Liszt Ferencről és bartók Béláról neveztek még el krátert.)
Munkácsy Mihályné:
Dallos Sándor két életregénye a festőről: * Aranyecset
* A nap szerelmese*
A Nap szerelmese Munkácsy születésétől a kezdeti sikerekig szól.
Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, melyben Dallos Sándor
író a nagy festő párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és a
betegsége okozta művészi és emberi hanyatlást.
Dallos a festőt a folytonos ihletettség, lobogás állapotában mutatja be.
Regényében Munkácsy sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével
környezetét, egyéniségével és külsejével az asszonyokat.
Megható színekkel ábrázolja a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély barátságot,
melyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás.
