Mindannyian szembesülünk életünk folyamán azzal a kérdéssel: Mi lesz a halál után? Erre minden vallás megpróbál választ adni. Szinte az embernek nincs is más dolga, csak ebből a "vallási szupermarketből" a neki legmegfelelőbbet kiválasztani. Azonban tényleg csak ennyi lenne? Hogyan lehet egyáltalán leellenőrizni, hogy melyik mond igazat?
Az egyik legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy meg kell vizsgálni az adott vallást, illetve pontosabban a "szent iratát vagy iratait" nem keveredik vagy keverednek-e ellentmondásba egymással, mert ha igen, akkor egyértelmű, hogy az csak "emberi erőlködések" gyűjteménye.
A Bibliát mintegy 1600 éven keresztül írták kb. 40 különböző ember, akiknek egy közös tulajdonságuk volt: kapcsolatban voltak az Élő Istennel és az Ő Szent Lelke által, mint eszközök leírták azt, amivel meg voltak bízva - sokszor még akkor is, amikor nem értették. Mindezek ellenére a Biblia egy tökéletes egységet alkot, melyben nincsenek ellentmondások! Több száz beteljesült próféciát tartalmaz, s még vannak a jövőre vonatkozó beteljesülésre váró próféciák. Látszólagos ellentmondások lehetnek benne, de ezek vagy figyelmetlenségeinkből származnak vagy ismeretünk hiányosságaiból. Természettudományosan is pontos! Ha csak az orvostant vennénk alapul és csak 600 évre visszamenőleg vizsgálnák mi hogyan változott, s mindezt a mai műtőkben bevezetnénk komoly káosz uralkodna el, mert annyira változott évtizedek alatt is.
Jézus Krisztusban több mint 40 különféle prófécia teljesült be, aminek a matematikai valószínűsége rendkívül kicsi, majdnem nulla. Az, hogy mégis mindezek bekövetkeztek, jelzik, hogy Ő, mint a Teremtő Isten jelent meg „rabszolgai formát felvéve” (Fil 2, 7) az emberek között mintegy 2000 évvel ezelőtt. Éppen ezért Ő a legbiztosabb "forrás" a túlvilágot illetően, vagyis abban a kérdésben: mi lesz a halál után?
Lukács evangéliumában a 16. rész 19. verstől a 31. versig terjedő Igerészben erről beszél nekünk áldott Urunk. Azt a legelején meg kell jegyeznünk, hogy ez nem példázat, és nem az anyagi létük, állapotuk juttatták a két szereplőt a két különböző túlvilági helyszínre. Ezt, hogy ki hova jut a halál után, az Úr Jézus Krisztusba, és a Golgotai kereszt óta, az Ő váltsághalálába vetett hit "dönti el". A gazdagon - akinek még nevét sem tüntette fel Jézus, ezzel is jelezve, hogy sokan lesznek, ők vannak a széles úton (Mt 7, 14) - látszott, hogy nem volt igazi hite, hiszen embertársaival nem törődött, közben saját magát a legdrágább (legpuccosabb) ruhákkal ékesítette, s jobbnál jobb étkekkel hizlalta, vagyis önmagáért élt. Lázár pedig az Úrban bízott ezért üdvözült, s nem szegénysége miatt.
Sok vallással, és még magukat keresztény felekezeteknek valló közösségek meglátásával ellentétben is, a 23. vers bizonyítja, hogy a halál után tudatos létezés van! Az ember is egy hármas egység: a test, a lélek és a szellem. A halál beálltakor a test itt marad a földön és az enyészeté lesz, de a szellem és lélek leendő tartózkodási helye az itt, a földi létben hozott döntésünk alapján alakul. Nincs purgatórium, azaz tisztítótűz!
A 22. versből kiderül, hogy a hívőt angyalok viszik "Ábrahám kebelére", amely egy szimbolikus kifejezés, s az üdvösség helyét, a mennyet jelöli. Ezt erősítik meg a 2Kor 5, 8 és Fil 1, 23 versek is. Teste azonban a sírban van, ugyanúgy, mint a hitetleneké.
A hitetlen a pokolra jut, amit a görög hádesz - ez a héberben a seol - fejez ki. Ez nem egyenlő az örök kárhozattal! Hanem a szenvedés és lelkiismeret furdalás helyéről van szó, ahol a szenvedés valóságos lesz majd. Ezt fejezi ki a 24. versben a "gyötrettetem". Az elragadtatáskor, mely Krisztus 1000 éves uralma előtt lesz - minden egyes másodperccel egyre közelebb van! - a hívők teste feltámad a sírból és lelkükkel, szellemükkel egyesülve Krisztussal lesznek mindenkor, s az akkor élő hívők elváltoznak, és ők is Krisztussal egyesülve Vele lesznek (1Thessz 4, 13-18). Az ítélet előtt (a nagy fehér trónnál) a hitetlenek teste és lelke is egyesül majd (Jel 20, 12-13), s az örök büntetés helyére kerülnek a tűz tavába (Jel 20, 15).
Míg a hitetlenek szenvednek, érdemes megfigyelni, hogy a hívőkkel az történik, ami Lázárral. Ő egy szót sem mond a beszélgetésre, annak ellenére, hogy ő is fültanúja az eseményeknek. Az, hogy mi is történik a hívővel Ábrahám mondja ki a 25. versben: "vigasztaltatik", vagyis a menny dicsőségében ámul és bámul, tudatánál van és mégis annyira lekötik azok az "ingerek", amelyek olyan csodálatosak lesznek, hogy ugyan hallja a beszélgetést, de mégis úgy tűnik nem is figyel oda. Ezért téves katolikus felebarátaink elképzelése a halottakról, elhunyt szentekről, akik - hitük szerint - a malasztjukat osztogatják a túlvilágról azoknak, akik hozzájuk imádkoznak, s értünk is imádkoznak, mert az elhunyt híveket nemhogy a földi események nem "érdeklik", de még a "szomszédos" pokol eseményei sem. Ők ezzel a csodálatos vigasztaltatással, örömmel és rácsodálkozással vannak "elfoglalva" a feltámadásig.
A "nagy közbevetés", amelyet a 26. versben olvasunk elképzelhető, hogy fizikai akadályt jelentenek, bár az én véleményem szerint ez a bűn. Azért nem lehet ezen senkinek sem áthatolni, mert ezen csak Jézus Krisztus tudott az Ő Golgotai kereszthalálával. Aki ezt életében elfogadja, s hittel megragadja, annak nem lesz "nagy közbevetés", mert hidat képzett keresztjével az Atyához, így a jogos büntetésünk elmarad - mi is mindannyian a poklot érdemelnék -, mert bűneink elfedeztettek, lemosattak az Úr vérével (Zsid 9, 14; 1Jn 1, 7).
Feltették már azt a kérdést nekem: Mit csinálunk az örök életben? Krisztus Urunkkal együtt leszünk, Aki egy új Földet és eget alkot, a paradicsomi állapotokhoz hasonlóan, és az új Jeruzsálemben leszünk és szolgáljuk Őt boldogan. Ezt azért nehéz értelemmel "felfogni", mert mi térben és időben élünk. A kvantumfizika kimondja, hogy tér nem létezik idő nélkül, s vica versa idő sem tér nélkül, a mennyben viszont megszűnik mindegyik, s ezért lesz Isten minden mindenekben (1Kor 15, 28). Egyébként ezért van most is így, hogy Ő mindenütt és mindenhol jelen lehet, mert felette áll az időnek.
Zárógondolatként érdemes megfigyelni azt, hogyan zárja a beszélgetést Ábrahám a 31. versben. Azt mondja: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." Jézus Krisztus közel 2000 esztendeje meghalt és feltámadott. Ennek bizonyságát nem csak az apostolok, hanem mintegy 500 ember (1Kor 15, 5-6) is megerősítette. Azóta hirdettetik ez az örömhír, az evangélium, amelyet sem diktátorok, sem eszmék nem tudtak megállítani, megsemmisíteni, és mégis milyen kevesen fogadják el, élik meg a mindennapjaikban. Ebből is látszik, hogy ez az egyetlen, amely hiteles az összes többi "lehetőséggel" szemben. Adja az Úr, hogy a még meglévő kegyelmi időnkben megtaláljuk és elfogadjuk az Úr Jézus Krisztust az Ő váltságművével!
Az ellentmondások csak látszólagosak és azok számára ellentmondások, akik kétkedőn boncolgatják Isten Igéjét.
Nem mondtam, ill. nem írtam olyat, hogy az első halálban nincs részünk (hacsak nem jön vissza az Úr Jézus még életünkben, mert akkor akik még élünk, átváltozunk...), persze, hogy a földi életünk véget ér a test halálával. A lelkünk és a szellemünk azonban nem hal meg. A hitetlenek lelke és szelleme is tovább él, de a földön eltöltött életükben hozott saját döntésük alapján folytatódik a létük. Az ÖRÖK ÉLET az azt jelenti, mint amit már leírtam...
Jn 3,36
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Ez az örök élet már a földi életünkben elkezdődik, -amikor az Úr Jézus Krisztust befogadjuk a szívünkbe és átadtuk Neki az életünket-, és a halálunk után folytatódik.
A második halálban nekünk nem lesz részünk!
Hanem:
Jel 2,11
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál."
Jel 20,6
Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
Jel 20,14
És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.
Jel 21,8
De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".
Kedves Pál!
Ha ezeket a gondolatokat meg akarja érteni, akkor meg fogja érteni, de ha nem, akkor hiába írok bármit is, úgyis fog találni benne "ellentmondást".
A farizeusok még Jézus szavaiban, személyében is találtak ellentmondást...
Ki vagyok én akkor? Egy egyszerű hívő asszony, aki megpróbál valamit kifejezni a hitbeni meggyőződéséről és az Isten iránti szeretetéről. Nem vagyok tökéletes, ezért nem is tudok minden teológiai igazságot hibátlanul feltárni, de mindent megteszek, amit tudok azért, hogy az emberek ne fussanak a kárhozat felé!
Poli Pal
2010-06-07 21:03:40 (#15)
Kedves Ácsné Évi!
Lám, nekem mindig szembetűnik a fősodratú protestanizmust képviselők érvrendszerének ellentmondása, ami nekik valahogyan elkerüli a figyelmüket.
Miután idézed a János 8:51 versét,
"Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké."
Azonnal hozzáfűzöl egy megjegyzést, ami valójában ellent mond annak:
>>"Na mármost, ez alapján egyértelmű, hogy az, aki mi vagyunk ebben a testben, vagyis a lélek és a szellem, az nem hal meg soha."
Akkor minek nevezed azt, amikor az élete végén a keresztény ember kimúlik? A halál egyféle gumifogalom, ami nem is azt jelenti, amit jelent? Vagy csak az hal meg (test, szellem, miegymás), aki nem tartja meg Krisztus beszédét? De akkor az ő haláluk "igaz" halál, mert rájuk nem vonaktozik az ígéret, misszerint ha megtartják Krisztus beszédeit, akkor örök életük van.
A kijelentés maga a második halálra vonatkozik, ugyanis az elsőben mindannyian részt veszünk. Legalábbis, amikor életünknek vége, azt halálnak nevezzük. Az első, természetes halálból van feltámadás (ami által elnyerjük az örök életet és romolhatatlanságot (1Kor. 15:42)). Vagyis aki hisz Krisztusban és megtarja beszédét az örök életet nyert, de azt csak a feltámadásban kapja meg.
Mi van azokkal, akik nemtartják meg Krisztus beszédét? A logika szerint, azok (lelkükükkel, szellemükkel együtt) meghalnak örökre! Ugyan ez vonatkozik a következő idézetedre is:
>>>Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32. 1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
>>>Ez az Igevers nagyon is egyértelmű. Csak az az Élet nevezhető örök Életnek, amelyet az Úr Jézus Krisztus kereszthalála árán biztosított az Őt szeretőknek. A Pokolban töltött létezés, az teljes elszakadás Istentől, tehát, aki oda jut, az ELVESZETT!!!
Következetesen, aki pedig nem hiszen benne, annak nem lessz örök élete. Itt további önellenmondások láthatóak.
Ha csakis az az örök élet, amelyet az Úr biztosít, akkor pokolban elveszendők nem örökké élnek ott? Ha nem, akkor nincs örök élet, ha igen akkor pedig hamis az állítás, hogy annak van örök élete, aki hisz éKrisztusban, és aki megtarja beszédét.
Érdekelne, mit jelent számodra a második halál (Jel. 20:14) (amiből nincs már feltámadás) egyeltalán mi a különbség az első és második halál között, ha közben továbbra is él a lényeg (szellem, lélek)?
Nem a vita kedvéért, csak mert érveid hiányosnak és alaptalannak bizonyulnak más bibliai idézetek fényében.
Poli Pal
2010-06-07 20:30:46 (#14)
Kedves Vankó István!
Nem vitázni akartam én sem, csupán láttam egy cikket, elolvastam, majd megjegyzést tettem egy megjegyzésre. Bár véleményem szerint az olvasók nem ostobák, s a dolgok szőnyegalá söprése sem építő. Persze mindennek megvan a maga helye.
Kérdésedre válaszolva: A COG és JT-i közöt valójában igen kevés hasonlóság van! Bár a két terület amiben van hasonlóság (tehát nem azonosság), az a legszenbetűnőbb a fősodratú kereszténység számára és emiatt ők hanyagul egy kalap alá veszik a kettőt. Mindkét felekezet tagadja a lélek halthatatlanságát és elveti a háromságtant. Ez a hasonlóság, bár magyarázataik, érveik sem azonosak, ha néhol fedik is egymást. Más területeketn ennyi hasonlóság a COG és a fősodratúak között is akad. A különbségeket azonban mindkét esetben túl hosszú lenne felsorolni.
Ácsné Évi
2010-06-07 15:33:01 (#13)
Meg lehet kérdezni, hogy mi a halál?
Van olyan Igerész a Bibliában, ahol arról olvashatunk, hogy ez a földi élet is lehet bizonyos körülmények között "halál állapot". 1 Ján. 3,14
Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
A halál nem kizárólag azt jelenti, hogy az életműködés leáll, hanem az is a halálban lévő állapot, ha valaki
megtagadja Istent. Jel. 3,1
A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
Ácsné Évi
2010-06-07 14:32:55 (#12)
Bocs Fiúk, hogy beleszólok, de van egy Igevers, ami erről eszembe jutott:
Ján. 8,51
Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
Na mármost, ez alapján egyértelmű, hogy az, aki mi vagyunk ebben a testben, vagyis a lélek és a szellem,
az nem hal meg soha. (Itt még eszembe jut, amit a latornak mondott az Úr Jézus:"még ma velem leszel a Paradicsomban!"
Az az örök élet, ami az Isten gyermekeire vár a test elmúlása után nem ugyanazt
a fajta létezést jelenti, mint az Istennel szembefordulók halál utáni létezése, mivel az előbbi egy kimodhatatlanul boldog állapot lesz, az utóbbi viszont valóban az elveszett, gyötrelmes állapot lesz, amit nem lehet örök életnek nevezni, inkább nevezhető örök halálnak, örök gyötrelemnek, de mégis létezés,
tudati állapot...
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32. 1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
/ Jn 3,10-16. /
Ez az Igevers nagyon is egyértelmű. Csak az az Élet nevezhető örök Életnek, amelyet az Úr Jézus Krisztus kereszthalála árán biztosított az Őt szeretőknek.
A Pokolban töltött létezés, az teljes elszakadás Istentől, tehát, aki oda jut, az ELVESZETT!!!
Kívánom, hogy senki ne jusson oda!
Kedves Poli Pál! Nincs itt semmi ellentmondás, csak Lélek szerint kell "fogni" az Ige szavát.
Áldjon az Úr Benneteket!
Vankó István
2010-06-07 13:08:28 (#11)
Kedves Pál!
Köszönöm, hogy kifejtetted, most már értem, hogy miben látod az ellenmondást.
Igazából gondolkoztam azon, hogy most belemenjek-e egy vitába, de egy középkorú hölggyel (biztos ismered) már a múltkorában is vitatkoztam, aminek nem láttam értelmét, ahogyan azt Viktor is jelezte. S szerintem az olvasóknak inkább csak romlására, s nem épülésére van.
Viszont szeretném, ha egy kérdésemre válaszolnál, mert tényleg nem tudom a választ és nem provokálásból vagy piszkálódásból írom: Mi a különbség a COG és a Jehova tanúinak tanítása között?
Ezt azért kérdezem, mert néha beszélgetek Jehova tanúival, és az eddigiek alapján rengeteg hasonlóságot láttam a tanításaitokban.
Előre is köszönöm a válaszod!
Isten áldjon mindannyiunkat!
Vankó Viktor
2010-06-06 23:55:11 (#10)
kedves Pál
én csak igyekszem Pál apostol tanítását szem előtt tartani:
Tit. 3,8
"Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni [vers 14. rész 2,14.] azok, a kik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;
Tit. 3,9
A balgatag vitatkozásokat azonban és [1 Tim. 1,4. 4,7.] a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók."
lehet, hogy nem vagyok elég toleráns, de ha valaki a Szentháromságot keveri a többistenhívőséggel, azzal tényleg nem tudok mit kezdeni
Poli Pal
2010-06-06 23:02:30 (#9)
Kedves Vankó Viktor!
Így is meg lehet oldani. Szó sincs meddő vitákba való bocsátkozásról, mindössze egy ellentmondásodra hoztam fel a figyelmet, de valszeg így könnyebb megoldani a dolgot, mint szembenézni vele. Végülis ezzel Neked kell együttlélni.
A jelek szerint én toleránsabb vagyok, mert hajlandó vagyok a többistenhívőkkel is szóváltásba elegyedni.
Vankó Viktor
2010-06-06 22:56:07 (#8)
kedves Poli Pál!
köszönöm, hogy az Istvánnak írt válaszodban a jelzett link alapján kiderült, hogy milyen forrásból indultál ki, annak idején egy másik cikk kapcsán, ami szintén a "COG"-ra hivatkozott, már jeleztem, hogy Szentháromság tagadókkal nem áll szándékom meddő vitába bocsátkozni, annak az egyháznak a követőjével, aki tagadja Jézus Krisztus Isten voltát, nincs miről vitáznom
Poli Pal
2010-06-06 21:57:56 (#7)
Kedves Vankó István
>>>Bocsáss meg, hogy megkérdezem, de melyik mondatomból olvastad ki, hogy "eleve örök életünk van"?
>>>Sok vallással, és még magukat keresztény felekezeteknek valló közösségek meglátásával ellentétben is, a 23. vers bizonyítja, hogy a halál után tudatos létezés van! A halál beálltakor a test itt marad a földön és az enyészeté lesz, de a szellem és lélek leendő tartózkodási helye az itt, a földi létben hozott döntésünk alapján alakul.
Az elméletet, miszerint a halál után tudatos létünk van, azt a halhatatlan szellem tanának nevezik. Eszerint a halál után a szellem tovább él, vagy a" pokolban," vagy a "mennyországban." Az Írás szerint viszont csak annak vanörök élete, aki hisz Krisztusbanés, s az majd feltámadáskor valósul meg.. Ebben áll az ellenmondás. Te azt állítod, hogy a test meghal, a szellem tovább él, majd újra egyesül a testtel a feltámadáskor. A Biblia nem ezt tanitja. A Biblia azt tanítja, hogy a halálból (test/szellem) a feltámadás által valósul meg az élet.
Ha már Lázárnál tartunk:[link] http://www.churchofgod.hu/content.php?act=lazar
[/link]
Vankó István
2010-06-06 18:59:40 (#6)
Kedves Poli Pál!
Bocsáss meg, hogy megkérdezem, de melyik mondatomból olvastad ki, hogy "eleve örök életünk van"?
Több mondatban is jeleztem, hogy azok jutnak a mennyek országába, akik elfogadják hittel, hogy az Úr Jézus Krisztus Golgotai kereszthalála miattunk, helyettünk, és érettünk történt, amit a mi bűneinkért mutatott be az Atya előtt, és akik ezek után követik Őt.
Válaszod előre is köszönöm!
Isten áldjon mindannyiunkat!
Poli Pal
2010-06-06 11:20:17 (#5)
Kedves Vankó Viktor,
Írod:
>>>Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök [1 Ján. 5,10. 11.] élete legyen.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32. 1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
/ Jn 3,10-16. /
ebből főleg az utolsó két gondolatra hívnám fel a figyelmed, az az Isten akarata, hogy aki hisz Jézusban, annak örök élete legyen.
>>a másik pedig, "valaki hiszen ő benne, el ne vesszen,", ebből a mondatból következik, hogy el lehet veszni, annak, a ki nem hisz Isten egyszülött Fiában! a földi élet végén nem pont van, hanem kettőspont, mert folytatás következik, csak nem mindegy milyen irányba...
Te valóban nem veszed észre az ellentmondást? Ha valaki hisz Krisztusban, annak lessz örök élete. A cikk írója szerint meg eleve örök életünk van. Te úgy értessz egyet a cikkel, hogy közben cáfolod.
Ácsné Évi
2010-06-05 13:41:53 (#4)
Kedves E.PAGE!
Amíg az Úr Jézus Krisztusról és az Ő váltságművéről, feltámadásáról szóló írásokat "maszlagnak"
tartja, addig nem is fogja megtudni, hogy mi az ÉLET!
Ha igazán szeretne választ kapni erre a kérdésre, akkor szeretettel kérem, hogy gondolkozzon el
komolyan azokról a dolgokról, amelyek ajándékként le vannak itt írva az Ön számára is!
Vankó Viktor
2010-06-05 01:01:58 (#3)
kedves Eladásos!
örülök, hogy végig olvastad, ebből látszik, hogy érdekel a téma, bár kár,hogy maszlagnak tartod.
pár gondolatot írnék, amik eszembe jutottak
először is a hit nem egyéni műveltségen alapuló plusz dogma, a hit Isten ajándéka, ahogy Pál apostol leírta az Efézusi levelében:
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; [Róm. 3,25. 30. Gal. 2,16.]
Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [Tit. 3,5. Róm. 3,28. 9,32. Gal. 2,16. 3,2. Róm. 10,3. 2,14. 3,27.]
Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. [Zsolt. 100,3. Tit. 2,14. 3,5. 2 Kor. 5,17. Gal. 6,15. Róm. 8,1. 2. Ján. 3,5. 6. Fil. 2,13.]
/ Ef 2,8-10. /
ugyancsak Pál apostol írja a Római levélben:
/ Róm. 10,17. /
"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által."
a Zsidókhoz írt lefél szerzője felszólít bennünket, hogy nézzünk fel Jézusra:
/Zsid. 12,2a. /
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére,"
tehát maga az Isten a hit szerzője, és nem az egyéni műveltség
János evangéliumában maga Jézus Krisztus mondja:
"Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk [vers 32.] bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a [Eféz. 4,9.] mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót [4 Móz. 21,9.] a pusztában, akképen kell az ember Fiának [rész 8,28. 12,32.] felemeltetnie.
Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök [1 Ján. 5,10. 11.] élete legyen.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, [Róm. 5,8. 8,32. 1 Ján. 4,9.] hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
/ Jn 3,10-16. /
ebből főleg az utolsó két gondolatra hívnám fel a figyelmed, az az Isten akarata, hogy aki hisz Jézusban, annak örök élete legyen.
a másik pedig, "valaki hiszen ő benne, el ne vesszen,", ebből a mondatból következik, hogy el lehet veszni, annak, a ki nem hisz Isten egyszülött Fiában!
a földi élet végén nem pont van, hanem kettőspont, mert folytatás következik, csak nem mindegy milyen irányba...
a döntést a mi kezünkbe adta Isten, dönthetek úgy, hogy hiszek Jézus Krisztusban, és az Ő váltságában, dönthetek mellette, választhatom az életet, de dönthetek ellene is.
mi mellette döntöttünk...
a képzelet lehet műveltség függő, de a hithez semmi köze sincs.
az utolsó kérdésedre, hogy mi az élet, maga Jézus Krisztus válaszol:
"Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?"
/ Jn 11,25-26. /
még egyszer köszönöm, hogy időt szántál az elolvasásra
Vankó István
2010-06-04 23:54:09 (#2)
Köszönöm a kommentedet.
Elárulnád mely "ősi civilizációkra" gondoltál?
Amúgy te honnan tudod, hogy nincs semmi utána?
Igazából csak azt erősíted meg, amit a vallás fele jeleztél, s amit csak a vallásra akarsz "ráhúzni" miközben te is ezt csinálod a magad módján: "Legyen néked a te hited szerint". Apropó tudtad, hogy ezt Jézus mondta egy századosnak (Mt 8, 13)
Eladásos PAGE
2010-06-04 19:35:16 (#1)
Ez, egy maszlag....
A hit és képzelet egyéni műveltségen alapuló plusz dogma. Mindenki azt képzel, amit akar. Erre épült hivatal, hatalom, eszmeiség. A másság sokaknak halált, néhány abberált egyénnek élvezetet adott. De ez a kérdés értelmetlensége folytán is érdekes, mert világnézet búvik meg mögötte. Az ősi civilizációk nem félik a halált és értelmes megnyugvással fogadják a végzetet. A modern társadalom pedig ennek a másik végén éli napjait. A hiszékenyeket adóztatja a többiek pedig komorságukban realitással fordulnak az ismeretlen felé.
A halál a végét jelenti egy tevékeny társadalmi, világi életnek. Utána már semmi nincs csak az itt maradottak képzelgése és a fantázia világban megjelenő csoda és rémség dömping.
