Arima Kibei a Shinto-iskola híres kardforgatója volt. A felnőttkor delén járó szamuráj számos csatában és párbajban bizonyította kivételes jártasságát, és a kard mestereként nagy tiszteletet szerzett magának.

Amint azt általában a kivételes képességű harcosok tették, Arima Kibei sem rejtette véka alá hozzáértését, és büszkén vállalta a megmérettetéseket. Egy tágas mező közepére bambuszt tűzött ki, melyre messziről látható táblát rögzített. A táblára a következő feliratot festette: " Elfogadom bárkinek a kihívását. Arima Kibei."

A szamuráj rendszeresen ellenőriztette a táblát tanítványaival, decsak elvétve lelt rajta választ; azok, akik ismerték tetteit, nem kívántak szembeszállni vele. Ám egy napon, mikor emberei megtekintették a feliratot, rövid választ találtak a mester által festett kihívás alatt: ' Holnap kihívlak". A rövid, dölyfös üzenet mellett mindössze egy név, illetve egy helyi cím állt - ám a Shintu Ryu iskola kiváló kardforgatói közül senki sem akadt, ki ismerte volna a merész kihívót.

Másnap reggel Arima Kibei és tanítványai összegyűltek a mezőn, és várták a vakmerő harcost, ki felelőtlen módon viadalt mert kérni a híres kardforgatótól. Bizonyosak voltak benne, hogy az ismeretlen sorsa már akkor megpecsételődött, mikor meggondolatlanul evlővette ecsetét, és üzenetet írt a mező közepén álló táblára; a jelenlévők rövid, megalázó és véres harcra számítottak.

A megbeszélt időpontban egy roppant különös páros bukkant fel a mező átellenes oldalán. Elől egy fiatal fiú haladt, mögötte egy buddhista pap lépdelt kimérten. A fiatalember alig tűnt 13-14 évesnek, de az oldalán függő rövidkard, illetve a jobbjában szorongatott bot nyilvánvalóvá tette, hogy ő a kihívó fél.

A büszke szamurájok meglepetten, egyszersmind felháborodva mérték végig a kamaszfiút, ki párbajra merészelte hívni a híres mestert; a gyermek rongyos és mocskos ruhát viselt, szandálja szakadt volt, kusza haját szerteszét fújta a könnyű szél, homlokát pedig csúf hegek borították.

A kihívó inkább tetszett holmi szánni való, beteg koldusnak, mintsem rettenthetetlen kardforgatónak, mikor pedig közelebb ért, kiderült, hog külleme egyéb téren sem méltó egy igazi szamuráj tiszteletet ébresztő megjelenéséhez - a fiú ugyanis mosdatlan volt, és teste roppant kellemetlen szagot árasztott.

A kardforgatók felhorkantak: hogy merészelte egy rövidkarddal és bottal felfegyverzett, toprongyos gyermek életre-halálra menő viadalra szólítanai Arima Kibei-t, a híres kardforgatót, kinek félelmetes hosszúkardja már oly sok alkalommal ontott embervért?

Nem csupán a kihívott szamuráj, illetve tanítványai vélték tragikus tévedésnek a küzdelmet. A fiatalember szülei megrökönyödve értesültek a kihívásról, és ezért menesztettek egy buddhista papot a gyermekkel, hogy beszéljen Arima Kibei úrral, és tisztelettudó módon, bölcs szavakkal tudassa vele, hogy a felkérés egy botor gyermek ostoba döntésének az eredménye, melyet nem szabad komolyan venni. A család roppantmód féltette a fiú életét, ezért abban reménykedtek, hogy a híres kardforgató kegyet gyakorol, és eltekint a harctól - vagyis engedi őt szabadon távozni, és megkíméli a kihívó életét.

A vakmerő ifjú azonban nem adott esélyt a papnak, hogy az etikettnek megfelelően szólítsa meg Arima Kibei-t és kísérőit, és a párbaj elkerülése mellett érveljen. Mihelyst a csoport közelébe ért, kevélyen ráripakodott a nagy kardforgatóra: '" Állj fel és küzdj!" - kiáltotta hevesen, majd a jelenlévők legnagyobb döbbenetére rárontott a férfira.

Arima Kibei egy pillanatig azt gondolhatta, hogy egy bolond fiúval áll szemben, ám a támadás sodró lendülete alaposan összezavarta. A tapasztalt vívó képes volt elhárítani az erőteljes összecsapást, majd hátralépett; ellenfele testtartásából rögvest látta, hogy nem egy tudatlan gyermekkel, de egy veszedelmes ellenféllel került össze.

A szamuráj fogást váltott a markolaton, és védekező állásba helyezkedett, mire a fiú, kihasználva a lehetőséget, rögvest támadást indított. A pengék több alkalommal is összeértek, Arima Kibei pedig állta a roppant gyors csapásokat, ám végzetes hibát vétett: abban bízva, hogy alacsonyabb és vékonyabb testalkatú ellenfele erő dolgában nem veheti fel vele a versenyt, összeakaszkodott az ifjúval. A fiatal kardforgató ekkor emberfeletti erővel taszította el magától a férfit, a földre lökte a mestert, majd botjával félelmetes csapást mért rá.

A küzdelem egy percig sem tartott, és Arima Kibei, Mimasaka tartomány híres vívómestere saját vérétől csatakosan, holtan terült el tanítványai előtt, míg kihívóján egyetlen karcolás sem esett - senki sem gondolta volna, hogy a rongyos csavargóhoz hasonlatos, alig 13 éves fiú ily könnyedén megölheti a tiszteletreméltó kardforgatót, ki korábban küzdelmek sokaságában bizonyította kivételes képességeit.

Ki volt hát ez a szedett-vedett küllemű, heges arcú, soha nem tisztálkodó ifjú, ki egyetlen perc leforgása alatt véres diadalt aratott Mimasaka tartomány ismert mestere felett?

Ő volt Miyamoto Musashi, Japán történetének leghíresebb kardforgatója.
video.xfree.hu/