Napos időben bárki láthat szivárványt a keti locsoló vízfüggönyében. Úgy kell állnunk, hogy a Nap a hátunk mögül süssön a permetre. Ugyanez játszódik le akkor is, amikor igazi szivárvány jelenik meg az égen, azzal a különbséggel, hogy a Nap nem a közeli vízpermetet, hanem egy távoli záport ragyog be sugaraival, és az így keletkező, színpompás ív sokkal nagyobb léptékben rajzolódik ki.

A szivárványt azért látjuk, mert az esőcseppek milliárdjai úgy működnek, mint megannyi parányi prizma és tükör. A vízcseppbe behatoló napsugár megtörik és a színskála színeire bomlik. A fény ezután - visszaverődve - a szemünkbe jut.

Mivel minden egyes szín egy kicsit más szögben törik meg, mint a többi, egy olyan szalagot látunk, melynek színei az ibolyától a zöldön át a narancsig és a vörösig terjednek.

A fény számtalan esőcseppről érkezik hozzánk, pontosan a megfelelő szögből, ezért láthatjuk együtt a színes sugarakat, a szivárvány teljes ívét.