A Kis hercegnek azt mondja a róka: mindörökké felelős vagy azért, akit megszelíditettél! Ez a bölcsesség természetesen nem arról szól, hogy családtagjaink, szüleink, életünk párja, gyermekeink "vadak", akiket pálcával idomítva móresre tanítunk, hogy úgy táncoljanak, ahogyan mi fütyülünk. A gondoskodásunkkal, családösszetartó képességünkkel, a szeretet tehetségével harmonikus egységbe rendezzük magunk körül azokat, akik a legfontosabbak nekünk.

Óvjuk, ellátjuk őket tiszta otthonnal, vasalt ruhával, jó tanáccsal, finom ennivalóval. Megalkuszunk eközben sok mindennel: kamasz gyerekünk stiklijeit takargatjuk, elfogadjuk, hogy idős szüleink sok mindenben nem a régiek már, ahogy azzal is, hogy a mosogatást egy családtagunknak sem igazán akaródzik elvégezni helyettünk.

Ha vásárolni indulunk és kedvenc színükben nem kapunk pulóvert a számukra, mérlegeljük, örülhetnek-e majd egy másik színnek is. Ha a válasz igen, megvesszük. Ha tízféle friss kenyér közül épp a család kedvenc veknije fogyott el, kiválasztjuk a második legjobbat, hiszen nem hagyhatjuk éhesen a famíliát. Eszűnkbe sem jutna tudomásul venni, hogy kenyér nélkül térünk haza.

Ha a mai szavatossági határidővel dátumozott pulykamellszeletek mellett ott a friss, fel sem merül bennünk, hogy ne az utóbbit tegyük a kosarunkba. A biztonságos, friss, kedvenc ízeket nem tesszük fel kockára. Sérült csomagolású élelmiszert sem veszünk, hiszen azzal akár egy fertőzést is megkockáztatnánk.

De mit teszünk, ha többféle, látszólag azonos minőségű és tartalmú áruból választhatnánk a néhány forinttal olcsóbbat? Csupán annyival kellene megalkudnunk, hogy nem az évek óta használt, sokszor bizonyított, megbízható márkánkat vesszük le a polcról, hanem az olcsóbbat. Ezt könnyű megvédeni, hiszen éberen őrizzük a családi kassza egyensúlyát. Ilyen esetben fontos mérlegelni, megalkuszunk-e esetleg egy kicsit más ízzel, más, előre nem látható tulajdonsággal, amivel az ismeretlen áru majd akkor lep meg bennünket, amikor már a tánnyérra került a vele-belőle készült étel.

Kockáztatjuk vajon ilyenkor az örömet, elégedettséget, mosolyt, amit rendre azzal érünk el szeretteinknél, hogy tökéletesen megfelelünk a megszokott elvárásainknak? Van--e olyan finom ízű, illatú a ki nem próbált termék, hogy éppolyan biztosra mehetünk vele, mint a régivel? És utolsósorban a saját érdekeinket is nézzük: ugyanolyan ebédet, vacsorát tudunk-e készíteni más, nem kipróbált alapanyagból, mint máskor? Elcseréljük-e 50-100 Forintért a családunk hálás ölelését, köszönetét, ami életünk értelmét, a hétköznapok szürkeségében a mindennapi ünnepet jelenti?

Kockáztatjuk-e az esti közös beszélgetést, játékot, tanulást azzal, hogy minden időnket a konyhában töltjük, mert kísérletezgetnünk kell, netán egy második vacsorával, ami meghozza a várva várt sikerélményt nekünk is? A gazdaságosság, praktikum, ár mind fontos tényezők a háziasszony számára - de megéri-e a végeredmény? Felelősségünk, szeretetünk kimutatásának ezernyi formája közt elfér-e ennyi megalkuvás? Biztosan nem. Mert akiket megszelidítettünk, nem csalódhatnak bennünk- egy vacsora erejéig sem.
video.xfree.hu/