Szerintem azért is tartanak tőlem a férfiak, mert nagyon határozott vagyok. Csakhogy a férfiak ezt nem igazán díjazzák, hiszen ők úgy születnek, hogy legtöbb édesanya - tévesen!!! - azt sulykollja beléjük, hogy : " Ti vagytok az egyessel kezdődők, a nagy Ő-k, ti mindent megengedhettek magatoknak!!! "...nos, én nem ilyen szempontok alapján nevelem a fiamat, egyáltalán nem szeretném, ha identitászavarral küzdene.

Pedig, ha jól belegondolok, tulajdonképpen jó bolt is lehetnék, hiszen nekem nem kell gyereket csinálni, nem kell bundát, ékszert venni, tudok csak adni és nem várok senkitől semmit...egy férfi csak azt láthatja bennem, ami valójában vagyok. Na most, ha egy nő nem vár semmit, csak azt, hogy egy férfi férfi legyen, az kínos.

Én megszoktam a kényes kérdéseket is, de a múltkor mégis meglepett egy, amikor az egyik ismerős azt kérdezte tőlem: "Régóta érdekel engem valami: Te nagyon sok férfi baráttal vagy körülvéve, mondd, nem nehéz hűnek maradni?"...nevettem egy nagyot, és teljesen ötletszerűen és nagyon őszintén azt válaszoltam, amit tényleg érzek, hogy: "Tudod mindenkinek a sajátja, hogy mit ért hűség alatt. És egyáltalán muszáj hűnek maradni?"...Ő is jót nevetett, azt mondta, hogy nőtől még életében ilyen választ nem kapott.

Mi is a hűség?... Véleményem szerint a valakihez való tartozás érzése. Éppen ezért nem vagyok híve a nyitott kapcsolatnak sem. Azt egy nő nem viseli el. Aki azt állítja, hogy igen, az vagy hazudik, vagy utálja azt a férfit , és másoknak akar tetszeni. Kizárt dolog, hogy valaki elfogadja: akit szeret, az mással van. Nekem legalábbis a gondolattól föláll a hátgerincemen a szőr. Szerintem, olyan, hogy nyitott házasság nem is létezik, mert ahol az belefér, az már nem igazi házasság, ott már rég el kellett volna válni. Mert aki eltűri, hogy a tudtával az, ami a legjobb, a legbensőségesebb az életében - a szexuális kapcsolat -, ott folyjon a szeme előtt, az nem szereti a másikat.

Érthetetlen számomra is, hogy most miért jut pont egy vicc az eszembe...talán, ha átvitt értelemben is, de szerintem ehhez a témához kapcsoható, hiszen egy állatról szól, nevezetesen egy kutyáról, mint az ember leghűségesebb bartjáról.

Egy kutya bemegy a nyitott ajtón a hentesboltba, szájában pénztárcával. A hentes felnéz, és derűsen megkérdezi:
- Hát te? Mit kérsz? Egy kis csontot?
A kutya megcsóválja a fejét.
- Nem? Hát akkor talán karajt?
A kutya vakkant egyet.
- Egy szeletet?
- Vau, vau, vau!
- Szóval hármat kérsz?
- Vau!
A hentes csodálkozva csomagolja be a húst, elveszi a pénztárcát, kiszedi a pénzt. A kutya felkapja a tárcát is, a csomagot is, és elindul. A hentes nagyon kíváncsi, ezért elkezdi követni az okos ebet, egészen egy ház második emeletéig. Ott az egyik ajtónál kaparászni kezd, mire kinyílik az ajtó, és az eb gazdája, elkezdi szidni a jószágot.
- Na de uram! Ne szidja ezt az aranyos kis jószágot. Én még életemben nem láttam ilyen okos kutyát.
- Ez okos? Ezen a héten már harmadszor felejtette itthon a lakáskulcsot.

Nos....lehet gondolkodni. :)