Ismerjük ezt, és ki is használjuk - igen, mindannyian, elég talán az udvarlásra utalnom, ahol a hódító picit előnyösebb képet fest magáról, körülményeiről, mint amilyen az a valóságban, remélve, hgy a meghódított majd megbocsájtja ezt a kis füllentést.

Ugyanezt használják ki a marketingesek is, akik megpróbálják minél jobb fényben feltüntetni az általuk képviselt forgalmazó bevezetésre váró termékeit.

Ugyanezt használjuk ki, ha valamit el akarunk adni, legyen szó autóról, házról, egyéb használati tárgyról - e téren születtek már komplett szótárak is (kis hibás hűtőszekrény= hiányzik az ajtó, de hűteni hűt, vagy a ház jól megközelíthető= az ablak előtt találkozik három villamosvonal). Ez segít akkor is, amikor állást keresünk, és kicsit rálapátolunk tudásunkra, képességeinkre.

És ez a tulajdonságunk az alapja a tömegek manipulálásának, melyet egyaránt kihasznál a politika, a kereskedelem, vagy a média. Van egy görög szó, a hiperbola, mely főleg irodalmi vonatkozásban ismert, és költői túlzásnak is nevezzük: "olyan éhes vagyok, hogy megennék egy lovat is."

Magyarul leginkább beetetésnek fordíthatnánk vissza - a lényege az, hogy jóval egy termék megjelenése előtt jól hangzó állításokkal, kecsegtető tulajdonságokkal felcsigázzuk az érdeklődést, amelyet további lebegtetésekkel, jól adagolt információkkal fenntartunk, és a csúcsponton piacra dobjuk a portékát, melyet a már kellően felajzott nép szétkapkod.

Lényegtelen, hogy az ígéreteknek hány százaléka valósul meg, mert épp, mint az ajtó nélküli hűtő esetében, mindent meg lehet magyarázni, ráadásul az emberek egy része amiatt, hogy végül is hagyták magukat becsapni, bemagyarázza magának, hogy mégiscsak jó vétel volt.

Ez nemcsak árucikkekre vonatkozik, de filmekre, könyvekre, sajtótermékekre (a bulvársajtó egyik alapeleme ez), sőt a politikára is (lásd: választási ígéretek kontra a következő négy év). Persze nem egyszerű a dolog, hiszen két ponton is megbukhat: az egyik, ha a termék nem készül el a csúcspontra, ekkor a tömeg hite megrendül, és elég egy pár hónapos csúszás, hogy a fogadtatás katasztrofális eredményre vezessen, a másik, ha annyira botrányosan rossz a cucc, hogy a fent említett önámítás-mechanizmus nem indul be, és ilyenkor a tömeg bosszúja még kegyetlenebb.

Épp ezért képezik a marketing-, média- és politikai szakembereket egyetemeken hosszú évekig, és fizetik meg őket kegyetlenül mindenhol, ahol PR-menedzserként, sajtófőnökként vagy szóvivőként elhelyezkednek.