Az ember ötféleképpen képes érzékelni az őt körülvevő világot: halljuk a hangokat, ízleljük az ízeket, érezzük a hőmérsékletet, szimatoljuk az illatokat és legfőkébb látunk. Az 5 érzékelés közül a legtöbb információt a látvány tartalmazza, ezért a legfontosabb módja a külvilág megismerésének.

Gondoljunk csak bele, most például az én üzenőfal fényképeimet lapozod, ami tele van színekkel és formákkal, képekkel és ezek által érzésekkel. Egyesek azt mondják, hogy rengeteget el lehet mondani egy finom vacsorával, de azt hiszem, mégis csak az olvasással kapsz több infót, mint ha rágcsálnád szeretett fényképeimet.

Az ember gondolataiba már a kezdetektől fogva rögzülnek a színekkel kapcsolatos élmények, és ennek köszönhetően érzéseket is kapcsolunk hozzájuk.

A tűz narancssárgás lángja meleg érzést tükröz, így növeli a biztonságérzetet. Otthon a lámpa meleg fénye ilyen hatást kölcsönöz.Az erősebb vörös szín a vérre emlékeztet, evvel félelmet és veszélyérzetet szülve, mely növeli a figyelmünket. Tán érthető hát, hogy a közúti lámpákon éppen a zöld és a piros szín látható, habár vannak még olyan barlangi kőtuskók, akik mind a mai napig nem ismerik a színek fogalmát...(bocsi, de itt most az autóvezetőkre céloztam, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a nagyon fontos jelzéseket).
 

A színekkel tehát rengeteg érzést lehet felidézni az emberben, azonban egy képen ugyebár nemcsak egyetlen szín és annak kűlönböző árnyalatai láthatók. Ha mégis ilyen látványterven dolgoznánk, gyorsan kezdjük meg a papír megsemmisítését és kukába transzportálását, ugyanis az ilyen képek hamar unalmassá és érdektelenné válnak a szemnek.

A különböző színek alkalmazásával nem csupán változatossá válik képünk, de informatívabbá, és a szem számára sokkal több érzelmet tartogathat. Ehhez persze a megfelelő színek párosítása elengedhetetlen.

Minden színnek van egy párja, amelyet az ezen a képen látható színkarikából ki tudunk olvasni. Az a szín, amely a karika túlsó oldalán helyezkedik el, jó használható az általunk választott szín párjaként egy képen. A leggyakoribb párosítás a narancssárga és a kék szín összekapcsolása. Ideálisan alkalmazható éjszakai kompozícióknál.

Tájképek vázlatainak készítésénél a színek árnyalatai is fontos szerepet töltenek be, amennyiben a távolságot akarjuk érzékeltetni. Háttér, középtér és előtér színei ugyan lehetnek azonosak, azonban az árnyalatok megfelelő kiválasztásával tudjuk csak igazán a távolságot érzékeltetni. A háttér világosabb, míg az előtér jóval sötétebb színeket kap általában, evvel a szemet rögtön az előtérre csábítjuk.
 

A színek árnyalatainak megfelelő változatosságával és megfelelő színpárok kapcsolásával könnyedén irányítgathatjuk mások szemmozgását és fókuszát egy képen. Mindemellett azonban könnyedén be is tudjuk csapni a tekintetet. A mondás tehát igaz, nem minden az, aminek látszik. Az optikai csalódást elérhetjük a megfelelő színárnyalatok alkalmazásával, de néhány alakzat is képes ugyanerre, színek hatásai nélkül.
 

Ha már megfelelő színeket sikerült kikevernünk a palettánkra, megkezdhetjük a látványtervek megalkotását. Fontos egy képolvasási menet felállítása, amolyan vonal, amely mentén a szem végigmehet, miközben a képet szemügyre veszi. A nagyobb felületet birtokló tárgyak hamarabb elkapják a szemet, mint a kisebb részletek. Ha a nagyobb és a kisebb objektumok össze-vissza lesznek elhelyezve, a szem jobbra-balra fog ugrálni, és hamar belefárad a képbe.

Az első látványtervek nagyon fontosak tehát ahhoz, hogy a fantáziánk eladhatóvá váljék. A színek megfelelő variálása, és az alakzatok megfelelő elhelyezése élménnyel és érzéssel tölti meg a legegyszerűbb képet is.

Ugye elhiszed? :)))

Az eredeti színskála