Korona, Trikolór, Gárda

 Szimbólumok, feloszlatott szervezet, határtalan indulatok.

Mivel egy vita kapcsán összefolytak a dolgok, talán helyére kéne tennünk egyenként őket. Ezek valóban nem a legfontosabb dolgok, amivel foglalkoznunk kéne, de az általuk keltett indulatok azt mutatják, hogy nem lehet megkerülni egyiket sem.

 Ma Magyarországon a Koronát összemosni a trikolórral és azt kérdezni, hogy miért nem mindegy milyen szimbólumot tekintünk a nemzet jelképének, az szerintem erősen azt mutatja, hogy a kérdezőnek fogalma sincs a Korona szerepéről. A trikolór  feltehetőleg a francia forradalomból átvett jelkép, bár léteztek ennél régebben is használt trikolórok, de igazán széles körben innét terjedt el. Máshol sem mentes az élet a nemzeti szimbólumokat övező vitáktól, erre jó példa éppen az említett francia trikolórról szóló napi hír. A francia igazságügyi minisztérium előkészítés alatt álló rendeletének értelmében pénzbírsággal lesz sújtható a nemzeti lobogó mindenfajta nyilvános meggyalázása, akkor is, ha az művészi keretek között történik - közölte a tárca szóvivője. Ennek is természetesen megvan a maga indítéka. Egy "művészi" fotón az ülepét egy trikolórral törölte ki egy férfi, nem kis felháborodást váltva ki ezzel.

  Visszatérve a cikk témájára, a trikolór egy nemzetközileg elfogadott szimbóluma egy-egy nemzetnek. Nálunk talán a 48-as forradalom tette igazán elterjedtté, elfogadottá. Egy kicsit talán több is lett, mint egy nemzeti szimbólum, a hatalommal való szembenállás jelképévé is vált. Emlékeim szerint ifjúkoromban a rendőrök erősen "idegesek " lettek egy-egy nagyobb méretű kokárda láttán. Aztán már a fiatalabbak is emlékezhetnek arra mikor politikai  hovatartozást fejezett ki a kokárda mérete, vagy kitűzése, vagy éppen a hiánya március 15.-én. Szóval ezt is olyan magyarosra kanyarítottuk. Persze a jelenlegi francia törvénytervezetet olvasgatva, ez nem is olyan biztos, hogy csak ránk jellemző.

 A korona általában a hatalom szimbóluma, de kivételes jelenség, ami a magyar Szent Koronát övezi.
A Szent Korona tanának első és legfontosabb tétele, hogy a Szent Korona a misztikus és közjogi utalásokban nem tárgynak, se nem szimbolikus erejű jelképnek, hanem élő és szent személynek tételeződik.

A magyar jogtörténet egyedülálló jellegzetessége, hogy a Szent Korona elengedhetetlen a legitimitáshoz. A hagyományok szerint a magyar király koronázásakor négy feltételnek kellett teljesülnie:

 

1. Magyar királyt jogérvényesen csak a Szent Koronával lehet koronázni.

2. A koronázás helyszíne Fehérvár.

3. A koronázó egyházi személy az esztergomi érsek.

4. A koronázásnak egyházi ünnepen kellett történnie.

 

A négy szabály közül három áthágható, ha a körülmények kompromisszumot követelnek, azonban a Szent Koronával való megkoronáztatást nem pótolhatja semmi. Hiányában a királyi hatalom elveszti legitimitását, a hozott törvények és rendeletek nem érvényesek. Itt messze nem arról szól a történet, hogy megjelöljük a királyt egy különleges ékszerrel, hanem a hatalom a Koronáé.

 Térjünk át a Gárdára. Én teljesen vegyes érzelmekkel kezelem a Gárda jelenséget. Egyrészt megértem mi az ami kiváltotta a jelenséget. Az anarchia, az állam tehetetlensége a közrend védelme érdekében. Saját magamnak kellett fizikai erővel elérnem, hogy a fiaim nyugodtan járhassanak iskolába. Nem eldugott falvakban, történt az eset, hanem Győr és Veszprém megye határán, mondjuk nyolc-tíz évvel ezelőtt. Nem részletezem, nem az indulatkeltés a célom. Ezen tapasztalatok birtokában nagyon is megértem, hogy az emberek bármit elfogadnak, ami megoldást kínál. Azonban emlékszem a felfegyverzett civil hadseregre, a munkásőrségre. Nem mondhatom, hogy feltétlen híve lettem volna. Holott azt is a belső rend biztosítása érdekében hozták létre. Természetesen nem akarom összemosni a két szervezetet. Sem jellegében, sem felépítésében, sem céljaiban. Az azonban még sem szerencsés ha egy tehetetlen rendőrség mellett létrehozunk egy plusz szervezetet, amely ökölként viselkedik.   Ebben igazat kell adnom az ország miniszterelnökének, hogy a rend biztosítása a rendőrség feladata. Ezt azonban nem lehet halogatni, hatalmat és lehetőséget kell biztosítani a rend fenntartásához, létrehozásához. Amennyiben az állam nem képes megvédeni a polgárait, nincs joga megakadályozni, hogy csoportokba verődve, megvédjék magukat. Ez azonban egy nagyon csúnya történet kezdete lenne.
 
Szóval bármilyen is a pártszimpátiánk, bármilyen környezetben nőttünk fel, meg kell értenünk egymást, mert nincs más választásunk. Lehet sorolni a sérelmeket, de az nem fog kivinni a bajból. Az államnak is meg kell értenie, hogy nem tárhatja szét mindig a karjait. Én megpróbáltam, de nem megy. Ennek mennie kell. Nem lehet anarchiába sodorni az országot, mert akkor ötven év múlva is azon fogunk vitázni, hogy ki lőtt először. Amíg vitázunk nincs baj, de mihelyt ez átcsap veszekedésbe, akkor meg kell állni. A veszekedést követi a verekedés. Aztán jönnek a szúrások, lövések, visszaszúrások, visszalövések. Aki szidja, a Gárdát az értse meg, hogy mi hozta létre. Aki dicsőíti, értse meg, hogy ez az út a pokolba vezet. Helyzet van, amit meg kell oldani, nem holnap és azután, ma és tegnap.