| Pénz, fényűzés, válság | Az átlag polgár vélelmez mindent, csak éppen arról nincsen semmi fogalma, hogy az élet irányítója nem a pénz! A pénzgyár, és az összes kiszolgáló alattvaló, aki behódolt ennek az alantas ördögi találmánynak megalkotta a spekulatív értékre épülő világrendet.
Az ősi létforma, ami még jellemző tartozéka (szerencsére) ennek a planétának az egyenlő elosztás és bánásmód mellett a környezethez való alkalmazkodást annak brutális kizsákmányolása nélküli élet lehetőségét tudja magáénak. A „civilizált világ elmaradott, műveletlen, kulturálatlan, barbár törzsi világnak festi le e csoportokat. Minden efféle gondolat és megállapítás, a törzsi közösség közvetlen ismerete nélkül a képzeletből adódóan születik”.
Vajon mi a különbség egy őserdei bennszülött és egy lakótelepi bennszülött között!? Semmi!
Tudható, hogy mindkettő a saját birodalmában jól kiismeri magát, a másikéban pedig elveszett lélek. Egy közösségi társadalomban sok minden elképzelhetetlen, de van saját „ház”, saját fegyver, „sok” tanításra váró gyermek, és vezető. A modernnek tartott társadalom ehhez képest nem tér el szinte semmiben. Csak a méret, külsőség, fellengzőség nagyzás és még valami: az irigység jellemzi. („a szomszéd fűje mindig zöldebb”) Háború azóta van, hogy az élet elindult a mindenségben. A harc az életért és a legéletképesebb egyedek fennmaradásáért, szaporodásáért folyik kegyetlenül és kíméletlen módon. Az irigység létrejötte ezt a direktívát, felborította. A vallások megjelenése egy hatalmasat rúgott az egész alaptörvénybe és ez hozta azt az új irányt, ami felborította az élet értelmét. Létrehozta a vallási központok az oktatás kezdeti nehézségein túljutott fajok nagymértékű szeparálódását egyben elindította az oktalan, értelem nélkül élesztett viszályokat. Hódítások, erő alkalmazása az élettér megszerzéséért túlmutat egy gazdagságon és hatalmi törekvésen. Háborúhoz pedig erőforrások kellenek. Jól prosperáló gazdaság és hátország, ami biztosítja a katonát, élelmet és felszerelést. Létezik egy alaptörvény, amit a nagy hódítók szinte soha nem vettek figyelembe. „Ha a hódítás mértéke eléri a kritikus méretet, akkor a birodalom összeroppan!”
A mai gazdaság pont ezt a törvényt söpri félre. A nép minden világban „iskolába jár” és tanul, de a tudását (a modern világ egy részében) nem fekteti be a saját életének irányításába. A másik sikere, kudarca nem ad elég okulást és nem szentesíti a megfelelő mértékletességet, vagy éppen az önfegyelmet. A városok lakói a pillanatoknak élnek. (ezt sokak önfeledt nyíltan hirdetik is) Egy olyan társadalomban, ami a pénz mérőeszközén alapul a háborúhoz is és az élethez is szinte mérhetetlen ”bőség” kell. Aki nem engedheti meg magának, hogy például egy házat építsen vagy vásároljon, esetleg másfél méteres 600Hz LCD tv díszítse a nappalit, mert talán nincs rendszeres jól jövedelmező munkája a vagyon, amivel rendelkezik, nem elégséges a vágyak teljesítéséhez akkor csak ábrándozhat. Vagy bízhat a szerencséjében.
Itt jönnek a képbe a hitelt adó emberek, vállalkozások, bankok. Ahány ház, annyi szokás! Tartja a fáma. Ez erre a tevékenységre mindenekfelett igaz. Okos ember nem a sajátját adja oda másnak kölcsönbe, hanem az esetleg megőrzésre, gyarapításra rábízott értéket némi ellenszolgáltatásért cserébe. Az igényt bejelentő, ha értelmi fogyatékos, vagy lusta végigolvasni egy „szerződést” tán azt mit olvasott zavarodottsága vagy egyéb irányú befolyásoltsága miatt nem érti, akkor jár jól, ha eláll tőle. Amennyiben nem gondolja végig miféle kötelezettséget vállal vagy végiggondolta és utólag változtatna döntésén forduljon a kölcsönadóhoz haladék nélkül, vagy a bírósághoz tényfeltáróan jogsegélyért. (az értékei ettől még elvesznek) A szerződést önszántából vállalja mindenki és azt önként teljesítenie is kell! (nem nehéz elgondolni, mennyire idegesítő, ha valaki dolgozik, és nem kap érte semmit (!?) értelem szerű hogy a bank is hasonlóképpen ideges, ha a pénzt mint terméket, szolgáltatást, értéket kérésre és a feltételei elfogadása után valakinek átadja ezt követően az adóssá vált fél a törlesztést, visszafizetést megtagadja) Az „alvilágban” (magánszektorban) egy efféle próbálkozásnak tragikus, de néha csak drasztikusak a következményei. Ha az „uralkodó” vagy az „állam” beszáll a gazdasági tevékenységekbe, akkor mindenre tekintettel kell lennie. Ez pedig szinte lehetetlen. Az adó nem azt a célt szolgálja, hogy abból „megvehesse” Józsi a kisvasútját, Gábor a terepjáróját, vagy Olga a négyszáz literes hűtőszekrényét, hanem a közszolgálatért a hivatalok, korházak, hadászat és egyebek kiadásait ebből fedezze a hatalom és az éppen megválasztott hivatalban levő irányítás.
Az tény, hogy a gazdaság határozza meg a modern világban saját értékét. A tőzsde kitalálásával ez az érték mutató hol felfelé, hol pedig lefelé száguld függően az éppen aktuális termelési mennyiségtől és kereslettől. A pénzkereskedők fellegváraként üzemelő szinte mindenre kiterjedő adok-veszek tevékenységgel a tőzsde a csalás és spekulációs szerencsejátékok legfőbb színtere. Néhány ember képes egy egész földrész népességét a gazdagság csúcsára emelni, ugyanakkor arra is, hogy végtelen adósság csapdákat építve folyamatosan egyikből a másikba terelgesse őket. A világbank nevű találmány is ezt a célt hivatott kiszolgálni. Egy ország vezető hatalmas felelősséggel tartozik a népének! A világbank szervezetnek is, ha egyszer elkövette azt a hibát, hogy hitelt kért tőle! Egy ilyen cselekedettel szinte rabszolga sorba süllyesztette megválasztóit!
Ha valaki pénzt kér és kap azt köteles visszaadni, ha tetszik neki, ha nem! Ősi bölcselet, „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”! A magyar elfeledte ezt, és ha néha eszébe is jut, hamar elhessegeti a gondolatot. A fejlett világ kapitalizmusában a lakosság 70-90% -ban eladósodott. A hatalmas USA 900% -ban! (itt azért megjegyezném, hátha valaki nem tudja, hogy az egyik nagy állami hitelező Kína majd Japán következik a sorban) Rendszeresen hitelből élnek nagyon sokan. A fejlett világ „hitelkártya” rendszert üzemeltet és nem bankkártya fizetést használ vásárlásainak többségénél mint akár nálunk. A magyar lakosság még állítólag nem érte el a 60% -os eladósodási mértéket. Viszont mindent elkövet annak érdekében, hogy a nyugati világot ebben utolérje. Vannak üzletek, ahol a „hitelkártya” mint fizetőeszköz jelentős kedvezményt jelent látszólag! A magyar nép gyakran arra játszik, hogy majd megsegítenek a jóemberek, ha bajba kerülök. Majd kihúz az állam a … gödörből, amibe kapzsiságom és hatalmas telhetetlenségem sodort. Na: ennek kellene már véget vetni! Az egyének gazdasági szerepe nagyon sokat számít egy ország életében. A tanulás és az ismereteknek alkalmazása sok izzasztó helyzetből jelent kiutat.
Lehet így is élni! … az már más kérdés, miből (!?) tellett, telik efféle életvitelre. Tanulni, dolgozni!
Annyit elárulhatok, jelenleg önkormányzati képviselő.
A magyar nép állítólag nagyon termelékeny az újdonságok területén. Ami azt illeti, ez már egy régi állítás, ami elkopott az idővel. Egy viszont megmaradt. Mégpedig az, hogy „ami magyar találmány az Magyarországon értéktelen”! A tudás és némi szerencse által megvalósított újdonság megszámolhatatlan esetben veszett el az idők során. Akár csak az elmúlt évtizedekben. Mindenkor az lenne a célravezető, ha a létrehozott újdonság publikálás előtt teljes védelmet kapna és gyorsan (amire a magyar nem képes) időkorlátos licenceket árusítva komoly profitot szerezve, tovább tudná fejleszteni az újítást. Az országunkban történő oktatás erősségét a világon mindenütt elismerik. Szakkiválóságaink mindenütt keresettek. Nagyon sok állam ifjai jönnek ide tanulni és viszik mindenfelé ennek a kicsi nemzetnek tudását és hírét. Azt is elviszik magukkal, hogy itt lelki válságban élnek egyfajta mély depresszióban az emberek tömegei.
A média és a mindenkori hatalom gyakorta nem fér meg egymással. Ami közös a kettőben, egyik sem tudja, hol van a határ! A sajtó íratlan felelőssége az ország „tisztántartása”. Ehhez a feladathoz, nem hogy nem képes felnőni, de nem is akarja ezt felvállalni. A híreket sajátságos nézőpontban tálalva állandóan ijesztgetik a lakosságot mindenféle apokalipszis őrülettel.
Válság nem volt, és nincs. Egyedül a mérhetetlen tőzsdei manipulációk ellensúlyozására egy korrekció történt. A lehetetlenül alacsony szinte nulla kamatot fizető bankok nem kapták vissza a „pénzeiket” amiket például az afrikai gazdaságba és további hitelezésekbe, mint a hadászat vagy nehézipar invesztáltak. Ez, a talán kihelyezett „valótlan pénzek” leírását egyfajta érték kiigazítással elkövetett korrekciót nevezték a pénzszektorban résztvevő mágnások válságnak. A fedezet nélküli papírok kivezetésével a valótlan ár felhajtóerők megszűntek és az ezekre történő befizetések elvesztek akár a nép bizalma a vásárlóerő és a „levegőt, ígéretet”vásárlók tömegei. A szinte korlátlan fedezet nélküli spekuláció meghozta azt, amit közel nyolcvan éve már elkövetett a világ ellen. A bizalmatlanságot és ezzel a látszati fizetésképtelenséget. Majd jött a sajtó és tudálékosan port hintett a világ szemébe. Mind ezt olyan hatalmas sírással fűszerezve adva elő, amire csak a judá képes, ha valamiért megint pénzre van szüksége! A pénz számolva jó és azt a mérhetetlen mennyiséget, amit ismét csalással, hazugsággal szerzett nem ereszti ki a kezéből …
Az persze senki nem hinné, hogy az előhírnök is a bankok „tulajdona” fizetett „hírverője” volt. |
| |
Létrehozva: 2010-07-01 19:08:09,
Módosítva: 2010-07-01 20:56:13
| |
A cikket írta: eladasos
| |
Olvasások: 1793,
Kommentek: 9
| |
Főkategória: Belföld,
Alkategória: Egyéb...
| |
| |
| Komment PAGE |
2010-07-07 20:42:22 (#9) |
|
... tegyük fel, hogy vágom a gondolat lényegét.
Ha egy szobrot 100 ember néz egyszerre, akkor annyiféle képen is látják. Ha csak egy, akkor éppen úgy látja, ahogy a gondolatai kalandoznak. Minden pillanatban és minden nap kicsit másként.
Erre azt mondja a kínai mondás, hogy ,,kétszer ugyan abba a folyóba nem léphetsz"!
Jött a nagyfőnök és kijelenti a rádióban, hogy márpedig mindenki tudja meg, hogy ... és akármennyire nem tetszik. (Kossuth rádió reggel) És azt is megerősítette lesz "preambulum" és minden hivatalban kötelező lesz kifüggeszteni! Az addig meg kell elégednünk avval, amink van.
Új szelek fújnak, de csak a fölsőbb légtérben. Magasan egyébként is szinte mindig van valami légmozgás, ami a föld felszínén nem mindig vagy gyakran nem érezhető.
A kötelező napi torna (elrendelése) bevezetése lázadást szült egyes fejekben, de a magyar nem is tud mást. Szinte mindig azt keresi, hogy hol tud kibújni a ,,bőréből" és nem arra fordít minden energiát, hogy megoldásokat dolgozzon ki a feladatra, gyorsan ésszerűen és mindenkinek tetszőn.
Tudom mennyire kusza a mai képzési trend. Azt is szomorúan tapasztaltam, mikor a szomszéd gyermek már majdnem tíz éves volt, de a latin betűket még mindig nem tudta szóvá formálni. Viszont az új speciális módszer szerint tanított képolvasást remekül tudta művelni. Nem is izgatott a dolog (pram... pram), mert mikor megemlítettem, hogy elvettek a gyerek életéből éveket a semmire és ezért ő fog keserves árat fizetni ... nos: nem voltam teljesen önmagam. Miért is szólok bele a szülő felelősségteljes döntésébe? Na és minek alapján...(?) az iskolai pedagógiába?
Ők tudják mit és miért kell.
Vagy mégsem?
A kísérlet kudarc volt. Keresett egy kalap pénzt a könyv készítője és még néhány ember ezen a cirkuszon de cserébe veszített 70 és még sok gyermek pótolhatatlan éveket az életéből. Azok, akik többnyelvű családban és környezetben élnek, ahol a gyermekkel foglalkoztak otthon az iskola után ők új világot kaphattak. Talán egy pluszt. Megtanulták a közösségbe tartozás szabályát. A társadalom szadizmusát. De a többi semmit! A többi a szülő és a nemtörődömség áldozata lett. Elveszett lelkekké váltak. Van itt olyan, aki hobbiként foglakozik némi idegen tudás átadásával. Némi ismeretterjesztéssel a másságról. Arról, hogy sok ember él a földön sok tudás és ismeret van mindenütt a világban csak észre kell venni és el kell raktározni azt amit csak lehet belőle. Nekünk lassan az lesz a legfontosabb, hogy a napi szükséglet kielégüljön. A tudást pedig akár néhány gombnyomással elérve alkalmazni legyünk képesek. Elért a világ arra a pontra, hogy kettévált a gyakorlatiasság és az elméleti létezés. Van aki remekül megoldja a sok ismeretlenes egyenletet, de nem tud levágni egy szelet kenyeret egyenesen, vagy elkészíteni egy tojásrántottát. És van "a már írt" ... gyakorlat.
De az is itt van a világ nyakán, hogy a mai fiatal generáció kövér, lusta, tesze-tosza ... (és megint csak nem tudok jókat írni) egészségileg, tehetségileg messze az átlag alatti! Míg a keleti népeknél kivezénylik a dolgozókat tornázni addig nálunk felmentéseket osztogatnak testnevelésből és mozgásból az iskolában. De az iskola után érdekes módon éppen ezek a fiatalok mennek rúgni a labdát és idegesíteni másokat kicsattanó energiától telve. A munkahelyen pedig egy efféle rendelet egyenesen ... hmmm ... talán lázadást szülne? De nem tudom. Ki kellene próbálni. Ha napi kötelezőséggel és rendszerességgel végzett testnevelési perceket rendelne el a főnök, hányan lógnának még az esetleges kirúgás veszélye ellenére is?
Az iskola kötelezősége a tanítás. És az egészségre nevelés legalább annyira fontos, mint írni és olvasni tudni.
...mindig lesznek akik nem állnak a sorba. Mert nem vagyunk egyformák. Nem azonos az érték rendünk. Nem azonos szintű a háttér!
Sok minden nem azonos. Emitt a lila tehén, ott a rózsaszínű elefánt. Felfordult világ ...
|
| |
| László Attila |
2010-07-07 18:28:15 (#8) |
|
Kedves Page!
Sajnos a tudás mára már nem az iskolában születik. Az iskola csak végzettséget ad, jobb estben alapműveltséggel. Valamikor magas szakmai színvonalú szakmunkásképzés folyt (3+3). Ismerek kőművest, akitől, ha megkérdezed, ki az a Pithagorász, akkor csak les, jobb esetben rávágja "valami görög politikus", de ha megkéred, jelöljön ki neked egy alapot szakszerűen, csak zsineggel, meg mérőszalaggal, akkor ő rögtön megcsinálja (3m, 4m, az átfogó meg 5m). Nem azzal terhelték, hogy vizsgázzon egyes tudósok életrajzából (az ötösért talán követelhették), de a szakmát a gyakorlati oldaláról megtanították. Vagy volt olyan ifjú főnököm, aki sokszor volt úgy, hogy alap műszaki dolgokkal nem volt tisztában, ilyenkor így védekezett: "Nem értem, pedig a Műegyetemet elég jó eredménnyel végeztem el!" Ilyenkor csak annyit válaszoltam mindig neki: "Zoli! Nem műegyetemet, hanem igazit kellett volna elvégezni, legalább egy elégséges eredménnyel!"
A tudásnak van értéke és sorrendje: Vegyük a gazdaságot: Kihirdet az állam egy pályázatot (pl. egy több milliárdos útépítés). Aki csak szakmailag tud az nem nyer. Az nyeri, aki megtudja pénzzel finanszírozni. Pénzt nem mindenki tud szerezni. Megtervezni sem biztos, hogy a szakmailag legjobb iroda tervezi, hanem az, aki a terveit el tudja fogadtatni. (Látod mennyi tudás, már eddig, pedig 1 m sem készült el) Aztán az építést ki kell adni olyannak (projektiroda), aki össze tudja szedni azokat láncszemeket akik a különböző részfeladatokat majd elvégzik. Nem biztos, hogy a leggazdaságosabb projekt iroda kapja ezt a feladatot, hanem az aki tud kapcsolatokat felmutatni. Na most, ez a projektiroda nem biztos, hogy a szakmailag és anyagilag a legalkalmasabb alvállalkozókat szedi össze, hanem akik tudnak "jó" szakmai barátságokat ápolni. És így tovább... A hosszú láncszem végén pedig ott van az kis pénzért, aki végül is a szakmai részét valamilyen szinten megoldja. Na most görgessük visszafelé a tudás fonalát: Van a lapátos a kopóréteget húzó gép mellett. 20 éve benne van. Ha rá lenne bízva, hogy szervezze meg a saját munkáját (hány tonna aszfalt kell aznapra, hány kocsi kell a kihordásához, hol és hogyan lenne célszerű befejezni a napi munkát, stb.) könnyen játszva megcsinálná, hisz 20 év alatt sok mindent megtapasztalt. Ellenben a művezető, aki valakinek a valakije, vagy csak végzettsége van az mindig elb@sz valamit. A lapátost nem nagyon idegesíti, hisz tovább lesz munkája, túlóra, de azért bosszantja, hogy a művezető jobban keres, mint ő és ráadásul a 40 fokos melegben alig látni, ha dönteni vagy intézkedni kéne, mert állandóan elugrik egy kis kávéra. A művezető úgy van vele, hogy örül az emberei szakmai rutinjának, de az ő főnöke még nála is hülyébb. A főnöke az építésvezető azért került oda, mert megvolt az iskolája és tud alkalmazkodni bármilyen elvárásnak. Ami bosszantja a művezetőt, hogy a szakmailag nála hülyébb építésvezető jobban él, mint ő. És ez így tovább felfelé, illetve oda-vissza.
Na most a cikkíró felhozza a hétköznapi ember kapzsiságát. Van benne valami. De!!! Ha a tényleges szakmai tudás oldaláról közelítjük meg, akkor érthető a dolog, mert miért ne szeretne legalább olyan szinten élni a tudó ember, mint az őt irányító?
|
| |
| Komment PAGE |
2010-07-05 21:56:23 (#7) |
|
|
Nos, a kérdés maga meglepő is lenne, ha itt lenne valódi értelme. Olyan színre ,,festhetem" magam, ami mindenkinek tetszik, és senki nem tudja, mit takar a látható.
De hogy még jobban eltérjek önmagamtól, egy apróságot megosztok.
Ifjúságomban nálunk a szemétdomb nem volt igazi kincsesbánya. Oda az került, amire tényleg már semmi szükség nem volt. Végtére elég volt néha, olyan ünnepélyszerűen időnként felgyújtani és híre sem maradt semminek. Hetente, péntekenként jött arra a jeges és akkor lehetett valami extra dolgot alkotni a konyhában is. A pince ami a ház alatt húzódott dermesztő hideg volt és minden igényes étel oda került. Talán, a modern kor hozta magával azt is, hogy egyik este halk morajlás közepette beomlott a közepe, és a nagy hordók meg a sok egyéb ami a hátsó részen volt tárolva minden oda lett. Az elejére sem volt már ajánlott gyakran lemenni egy idő után, mert a boltozat erősen lógott és a nagy esemény nem is váratott sokat magára. Vitte az épület hátsórészét kéretlenül. Másnap jöttek és leromboltak mindent, ami fölötte volt és lassan új részt építettek, na meg a ház alapját a megerősítették. (az események egy részénél nem voltam jelen, mert ... "mindíg valahova el kellett utazni", így azokról/al kapcsolatosan nem tudok semmit.) Viszont ami megmaradt, hogy a pajta hatalmas gerendái olyanok voltak, mint a törött gyufák egymás mellett. A szalmát és szénát meg a kukoricát már nem nagyon lehetett csak simán felhordani. Újra kellett lécezni, meg falemezt rakni rá. A régi mennyiségek nem kerülhettek oda többé fel, így a kicsi górét is ki kellett bővíteni. Később egy másikat, nagyot építettek. Az istálló padozata szinte teljesen ép maradt. Az alja állított téglával volt kirakva és egy részen az oldalára fektetettel. Jó szorosan egymás mellett. Nagyon régen készült. Rendes munka volt! A pince maradék részét betömedékelték.
A nagyáruházból hozattak egy hűtőszekrényt a modern kor kezdetén és a villanyfogyasztás hirtelen megugrasztásával pénzre is szükség lett. A szobákban csak egy kicsi lámpa világított, mert nem volt többre igény. Sokszor petróleumlámpát használtak még a villany megléte mellett is. Amikor eltávozott már mindenki a sorban, új gazdája lett ennek a területnek és épületnek a hozzá tartozó hatalmas belsőudvarral és kertel, meg a szántóval. A szántót a szövetkezet művelte és mindig adták a terményt fizetségnek.
Maradt minden a földbe. Másnál is. A szomszédoknál. A harcok idején, meg később is többször forgott az ásó éjjelente. Azon a környéken rengeteg minden maradt a falu alatt.
Senki nem merte bolygatni a sorsot.
A mai viszonyok szerint csak arra kell pénz, hogy megvegye az ember a számítógépet és a tv -t. Esetleg ha valami luxusra vágyik, akkor azt is. És persze kifizesse a villanyszámlát. Ők, akik a városban unatkoznak, rabolnak, gyilkolnak, törnek és zúznak, nyavalyognak mindenért nem is tudják mit jelent az a szó, hogy munka. Most 2890 négyszögöl földem van. Papíron. A valóság az, hogy legalább 50-150 -el kevesebb. A megoldás, hogy a kerítés nem a határon, hanem beljebb épült. A másik oldalon pedig vizesárok húzódik, ami évről évre omlik. Van házam városban is, ami rengetegbe kerül. A fenntartása csak hobbi lehet, mert mire költené el másra az ember azt a borzasztóan sok pénzt, amit vélhetőn munkával keres? Egyébként nem volna szükség rá. Minden van, ami kell. Az erdőt sem kell kivágni. Adja a rőzsét. Mindig is adta. Csak a mohó és kapzsi emberek nem látják azt, hogy a megélhetést nem a város adja, hanem a vidék!
A vidék nélkül nincs város sem!
Aki vidéken nem él meg, az valójában sehol nem él meg!
Aki a városba azért megy, hogy munkát és pénzt keressen, annak tanulni kellett volna! Vagy csak egyszerűen nem ismeri fel azt, hogy az éléskamra és a pénz vidéken van. A vidékiek hordják a piacokra a terményt. A kenyérnek való nem a boltba terem ... a tudás, viszont az iskolában születik
|
|
| |
| Sziklai Szabolcsné |
2010-07-05 17:08:46 (#6) |
|
Kedves cikkíró, én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy te magad milyen életformát választottál.
Városban élsz, vagy falun? A megélhetésed két kézzel elő tudod teremteni, vagy csak pénzt keresel és azon veszel meg mindent, amire szükséged van?
Várom a válaszod!
|
| |
| Gida |
2010-07-05 15:06:28 (#5) |
|
Régebben láttam egy filmet a pénz "csinálásról" és úgy érzem kapcsolódik a témához.
Aki még nem látta nézze meg !
A Világbank ( IMF ) és a pénz keletkezése.
http://video.google.com/videoplay?docid=-8266131592631747056&ei=6TIgSabgK5Kw2QL8htiABw&q=zeitgeist+addendum+magyar&emb=1#docid=6132500997336473908
http://video.google.com/videoplay?docid=-8266131592631747056&ei=6TIgSabgK5Kw2QL8htiABw&q=zeitgeist+addendum+magyar&emb=1#
|
| |
| László Attila |
2010-07-05 09:23:19 (#4) |
|
|
Véleményem szerint:
Van több dolog (részletek) a cikkben, amivel nem értek egyet, de erre nem akarok kitérni, mert nem akarok a cikk központi témájától eltérni.
Ami a lényeg: Szerintem válság volt (van). De! Nem pénzügyi, hanem gazdasági. Túltermelés, recesszió. Pénzt hogy lehet szerezni? Ha másoktól elvesszük! A pénzügyi világ, a gazdaságból, már csak csepegtetni tudta a pénzt, ezért kellett forrás, ahonnan a tervezett bevételt besöpri. Ha nem termel a gazdaság, illetve csökken a profit, akkor honnan? A kormányoktól, illetve egymástól. Mondhatok akár európai országot is melyet elkerült a válság: Albánia. Hogyan lehet? Gazdasága sosem volt kívánatos. Sőt!!! Az ország maga sem a pénzpiaci köröknek. Amiről hallgatnak a hírek: Albánia tavalyelőtt túlszárnyalta az előző évet. Tavaly meg a tavalyelőttit? Hogy lehet? Egy "elmaradott" ország fittyet hány a "válságra" miközben a csodált globalo-világ nem győz nap, mint nap kitalálni valamit az időhúzás érdekében. Albániát kirekesztették, elszigetelték, ezért önfenntartásra rendezkedett be még Enver Hodzsa idején. Azóta ott is megbukott a kommunista rezsim, viszont az önfentartásról nem mondott le. Nem kéredzkedik az unióba, nem is csalogatják. Működik az ország, pedig a korrució ott is jelen van. Csakhogy!!! Az egy nemzeti korrupció. Aki korrupt, az - zömmel a saját anyagi érdekében - nem pedig valamilyen csoport érdekében az. Multinacionális cégek jelenléte elenyésző, ezáltal az általuk képviselt szemlélet is.
Nemrég óta vagyok vállalkozó, dolgoztam multiknál, ismerem a világukat. A túltermelési válságot ők okozták és a mögöttük álló pénzügyi szektor. A multiknál a sokoldalúság, önálló problémamegoldás nem előny,hanem hátrány.
Amíg a világot úgy alakították, hogy a "nagyok" csak pénzügyi (banki) háttérrel a hátuk mögött tudnak megmaradni, addig a "válság" fennáll. Amit eddig szimbiózisnak véltünk (vagy annak magyarázták), mára kiderült, parazita kapcsolat.
Régen volt egy növénynemesítési módszer: Elvetették a magvakat sivár földbe, nem juttattak ki vizet, tápanyagot, stb. Vol mag amelyik ki sem kelt, volt amelyik csak sínylődött, volt viszont, aki fittyet hányt a nélkülözésre és igyekezett jó minőségű, mennyiségű termést érlelni. A jó nemesítő ezekből fogott újra magot és ezket vetette el legközelebb. Ellenben mi van ma? Gondosan vezérelt tápanyag és víz kijuttatás. Vagy génmanipulálás. Illetve a kettő együtt. Ilyenkor nem a természet dönti el a termésátlagot (profitot) hanem a gazda (a pénzvilág). Valószínüleg, ha néhány hagyományos úton nemesített mag bekrül ebbe a környezetbe, akkor nem fogja tudni produkálni azt a termésátlagot (profitot) - természeténél fogva - mint az "intenzív" fajták, DE!!!, ha elzárják a vizet és nem juttatnak ki műtrágyát, akkor egyedül csak ez a típus képes a túlélésre.
|
| |
| Nagy Csaba |
2010-07-03 08:28:20 (#3) |
|
Üdv.
Nem tudom, ki milyen " magyar emberek " között él..... akiket én ismerek azok dolgos, szorgalmas emberek, akik jóval erőn felül vállalnak mindent ( pl. munkát, másodállást ) a jobb élet reményében. Főiskolai diplomával jobb híján pénztárosnak szegődnek a madaras teszkóba - mint pl. az egyik ismerősöm.... minimálbér nettóért....a csodára, meg segélyre váróknak ilyen eszébe sem jut.....:(
A magyar megél a jég hátán is - ez tény! Ha a családi költségvetés erősen deficites -akkor is.....
A pénzt kérők ( CHF hitel..) lakásra, kocsira, plazmatévére jól át lettek verve..... mert a 135-150-es árfolyamon folyósított hitel adója lelkesen ecsetelte, hogy az árfolyamkockázat 10-15% + vagy -..... és két-három éve válságról még szó sem volt.... dőltek a hangzatos hírek gazdasági fellendülésről, új Magyarország programról, az "igen, megcsináljuk" szlogenekről....így a beetetett adós a tálcán kínált ( még kezes sem kellett-ugye?) hitelt bátran fel merte venni -mert volt jövőképe, meg biztos jövedelme......
"Valaki " elkiáltotta magát az óperencián túl: válság van! És a pénzpiac rögtön maga alá vizelt.....esett a forint, a bérmunkát végeztető multi kínába költöztette a cégét - minusz 1500 munkahely, stb, stb.....
Uganez elkiáltotta magát ismét: Bedől az Euro! És láss csodát - meredeken zuhan azóta is a dollárhoz, meg a frankhoz képest.... és mint aki jólvégezte dolgát - az euro zuhanás legnagyobb vesztesének ( No-kia-z?) részvényeinek 40%-át felvásárolta.......
És botorság lenne azt hinni, hogy a válság legnagyobb nyertesei ( ugye hogy a bankok+ a tőzsdecápák ?) törődnének az ügyfelek érdekeivel... a forinthitel még mindíg kedvezőtlenebb, mint a svájci frank .... pedig a 135-ös árfolyamon felvett hitelen mai árfolyamon majdnem 100%-os extraprofitjuk van
|
|
| |
| Ácsné Évi |
2010-07-02 13:30:17 (#2) |
|
Igen, kivételesen most én is sokmindennel egyetértek Pageval, de egy mondat magyarázatra szorul(lehet, hogy több is, de nekem, ez bántja legjobban a szememet:
"A vallások megjelenése egy hatalmasat rúgott az egész alaptörvénybe és ez hozta azt az új irányt, ami felborította az élet értelmét."
Amennyiben a vallások alatt nem az élő hitű keresztény csoportosulásokat érti, hanem a formai, üres, hit nélkül élő vallásoskodókat, akik a vallás palástja mögé bújva viszálykodnak, akkor, ok.
Bár ez a mondat azt is sejteti, hogy a vallások megjelenése előtt minden "paradicsomi" volt, akkor még volt az életnek értelme, rendesek voltak az emberek?
Billy Graham szavaival: "a kereszténység nem vallás, hanem kapcsolat az élő Istennel."
Ahol a protestánsok és a katolikusok ölik egymást, ott nincs igazi keresztény ember, csak a fent említett vallásoskodó.
Ha minden ember komolyan venné a Biblia értékrendjét, és az Úr Jézus tanítását, (és nem magyarázná félre!), akkor éppen az élet értelme lenne az, amit az emberiség megtalálna...Nem pedig a pénz, a fényűzés elérése és mások letiprása motiválná a világot.
|
| |
| László Attila |
2010-07-02 08:57:22 (#1) |
|
|
Na ugye Page, hogy tudsz valóban elgondolkodtató cikket is íni? Van benne néhány - számomra - "sánta" dolog, de a cikk témája, mondandója, valóban értelmes vitára is adhat alapot.
|
| | |
|
