"A világot nem lehet megváltani, mert a világ ezt nem akarja!" (én)
Általában a bőséget ritkán követte nagyobb. Inkább jellemzően a sok megfelelő termés és kemény munka volt, ami jutott azért, hogy ne csak kizsigerelve és jelentősen kihasználva legyen a föld. A nappal kelni és feküdni jut annak, aki a kakast csak ébreszteni tudja. Őkelmét hangos óraként véve figyelembe és jelzései akár azt is közlik a hozzáértőnek, hogy mikor mi történik a környezetében. A ház biztonsági őre, szolgája és főfelügyelője az idegen szagokra lesz élénk és figyelmes. A többi társa is segíti az ismeretlen figyelését, szemmel tartását.
A nagy ház mellett az udvar lakatlan. Állatok nem járkálnak benne. A pázsit, ami különleges fajnemesített valahonnan idegenből származik. Gyönyörű, egyenletes és tömött. Mindenütt pontosan 5cm. Hetente nyírja a gondozója és a frissen felszerelt automata öntözőberendezés felügyeli a terület optimális víztartalékának meglétét. A kert káprázatos, de jellegtelen. Nincs benne társélet. Talán, még a madarak is elkerülik, mert nem akarják ezt az élőholt világot megbolygatni. A ház él, halottként is. Gazdája 5500hold területtel rendelkezik, ahol mindent termel. Még a több kilométerrel arrébb létesített farm-istálló-legelő is az övé, ami közel 900 nagytestű állatnak ad otthont és élelmet valamint munkát a közeli falu lakóinak. A falut is ő építtette, mert a környezetben nem volt olyan település ahonnan a számára fontos magasan képzett munkások eljárhattak volna dolgozni. Megelégelte az alulképzett lógósok és dologtalanok hadát. A hatalmas ingázási költségek fölösleges és már elviselhetetlen mértékét. Pénze nem lévén mindenre, de megfelelő hozzáállással viszont összeszedett mindig annyit, hogy egyre előrébb jusson. Szívósan és könyörtelen keménységgel. Fejlesztései lévén a birtokának határán egy üdülő falut is létrehozott, ahol akár egész évben fogadhatja a látogatókat, pihenni és kikapcsolódni vágyókat. Az itteni kis tó gazdagon él. Messziről hozza bele a vizet tápláló patakja. A környezet rendezettsége, tisztasága és igényessége visszahívja azt, aki egyszer már látta, megpihent a partján.
Évente többször is járnak a kombájnok a földeken, összeszedni a termést. Üveg és fóliaházai rendre ontják kész portékájukat. A környék nagy településeinek piacain már régóta jól bevezetett saját standdal rendelkezik. Vevőköre elsősorban az igényes polgárságból kerül ki, de a polcokon szinte mindenki megtalálja a számára fontos és árban is megfelelő terméket. A birtok nagysága a dolgozók ébersége mellet a plusz rendszeres felügyelet is igényli. Változó időpontokba járnak őrök, és az új keletű igények szerint a munkát a távlovasok is remekül segítik, mert szinte szabadon és csendben mehetnek mindenfelé. Az erdei lovas túra népszerűsége a hatalmas igény miatt szinte kielégíthetetlen. Jó bevételi forrás. A birtok ellenőrzésében az útvonalak kijelölésével igazi plusz szerepet kapott.
A termelt javak többségében a közelben húzódó vasút segítségével érik el a boltokat és az elosztóraktárakat. Nagyrészt nyersáruként. Létesített ugyan egy hűtőházat a gyümölcsök frissen tartásáért és azért, hogy semmit ne veszítsenek értékükből, de ez csak sokára hozta meg a várt eredményt. Tervben vett egy feldolgozói létesítmény, ahol a gabonát a patakra épített malom segítségével őrleményként, magasabb áron tudná eladni. A malom áramot is termelne, és ez függetlenné tehetné az egyéb igényeket a nagy energiabeszállítótól. Már évek óta a saját maga termelt bioolajt önmaga használja fel gépei működtetésére, a szárítók, kazánok üzemanyagaként és hozzáértő mesterek felügyeli a motorok, berendezések állapotát. Csak így teheti meg, hogy a gépei visszahordják a földekre azt, ami oda jár. Azt az erőt, ami megalapozza a következő év bőségét. Évente egyszer elad egy kisebb csordát, ami remekül kiegészíti a dolgozóinak szánt bért és juttatásokat. A tevőleges napokat semmi nem szakítja félbe. Mindig van mit intézni, megoldani. Itt a munka már soha nem állhat meg. A fenntartás és fejlesztés állandó új kihívásokat jelentenek. A faluban lakók, a birtokon dolgozók mind érzik nem csak munkások, hanem valójában mind egy család, hiszen ők is részesednek a termelt javakból. Ők mind tudják, hogy a holnap is csak rajtuk múlik. A sok tennivaló, ami nap-nap után vár rájuk gazdagságot és bőséget hoz, ha mindent megtesznek, amire csak szükség van. Önmagukért dogoznak és ezt a gazda már az első perctől tudatosíttatta a felvételi/társulási beszélgetés során. Amikor aláírták a szerződésüket és a faluba beköltöztek elfoglalták új házukat elkötelezték magukat egy új életforma mellett. Nekik, a jövevényeknek is hozzá kellett járulniuk az épületek költségeihez és ezt csak úgy tehették meg, hogy azt az épületet ahol előbb laktak eladták. Tudták mit vállalnak és azt is mit áldoznak az új életért cserébe. Voltak olyanok is, akik kizárólag képzettségükből adódóan lettek a birtok új lakói. Nem tudtak hozzájárulást fizetni és ezt azon képen kompenzálták, hogy a lakhatásért és ellátásért cserében az illetményük egy részéről lemondtak. Többen találtak így menedéket a birtokon. Kitartó szorgalommal bizalmat is nyertek, amit felhasználtak egzisztenciájuk építésére és a felemelkedésre. Minden hobbi és gondosság gazdagítja a kis közösség életét. Az új beruházásokat és találmányokat a sikereket ünneplő összejövetelek pedig színes és feledhetetlen élménnyel gazdagítja a közösséget. A falu építését komoly tervezés előzte meg. Mindenhová egy központi kazánból megy a fűtésre a föld hőenergiája. Hatalmas költség és munka megtakarítás ez. A környezet kímélése és partnerként való használata sok sikert hozott a gazdaságnak. Az átgondolt fejlesztések és a gazdálkodás sokrétűsége paradicsomi állapotot eredményezett. Az emberek boldogok voltak és elégedettek életükkel.
Valaki viszont szomorú és magányos volt.
A gazda.
Tudta akár mit tesz, már nem kerülheti el a véget. Az irigység és butaság az ő gondosan felépített birodalmát is utoléri. Nyugodt volt, mert biztosan tudta, hogy az örökség, amit hátrahagy, nem engedi végleg elveszni a munka becsületét, eredményeit és a tudást, amit összegyűjtött. Utóbb mikor a hatalmas tengeri konténer megérkezett a gépudvarba szinte azonnal híre ment és izgalom söpört végig a falun. Ilyen esemény, még soha nem történt.
Amikor utóbb a hatalmas erőgépek érkeztek a hosszú szinte számlálhatatlan sokkerekű tréleren, mindenki láthatta. A hozzáértők tudták mekkora fejlődést jelent a légkondicionálóval és műholdas irányítói segédlettel felszerelt új monstrumok üzembeállítása. A hatalmas locsoló berendezés érkezésekor és telepítésekor a férfiak és asszonyok mind segédkeztek, hogy gyorsan munkába állhasson. A berendezés már az első évben meghozta a szántóföldeken a várt többletet. Mindenki emlékezett azokra a napokra, mikor az üvegházat elkezdték építeni. A kezdeti fóliasátrak már túlságosan sok gondot okoztak és új megoldásként egy modulos rendszerű fejleszthető üvegház várost képzeltek építeni. Az elgondolást tettek követték és az eredmények igazolták a változtatás és fejlesztés szükségét. A fűtést kezdetekkor a nap is biztosította hő modulokkal, de később mikor a városka már igencsak hatalmasra duzzadt a növények sokasága és változatossága új, állandó és olcsó hőforrásra vágyott. Ennek is eleget téve, a föld hőenergiáját fogták be hasznosításra a modern technológia segítségével. Az évente folyamatosa, többször termő egészségtől szinte kicsattanó primőrök tonnái hamar ledolgozták a beruházás költségeit.
Mindenki találgatta mi lehet benne. Hamarjában kinyitották az ajtaját és a ragyogó nap sugarai megvilágították tartalmát. Volt is ámulat és csodálkozás. A meglepetéstől elállt a lélegzete a sokadalom nagyjának és aprajának. A gyermekek a tanító nénivel együtt ott tolongtak a tömegben. A tanítás itt „folyamatos” és a hivatalos szünetekben is ismereteket szereznek a falu ifjai. A hivatalos tanrend itt már rég nem érvényes. A fő szempont az lett, hogy amit tudni kell azt egész évre elosztva a legjobb szinten sajátítsák el a nebulók. Csak így volt megoldható a rendszeres testmozgásra való nevelés mellett a filozófiai, nyelvi, művészeti, kézműves és egyéb ismeretek magas szintű átadása.
Csak egy idegen jár az iskolába rendszeresen. Ő nagyon messziről érkezett és itt olyan közösséget talált véletlenül ahová tartozni büszkeség volt számára. Az ismeretei átadásával egy új igényes világra nyitott kaput az itt élőknek. A többnyelvűség a kötelező ősi ismeretek mellett felüdülő változatosságot adott a tudásra éhező ifjúság számára. Eleinte hetente csak egyszer jött az iskolába, de hamar szinte követelték tőle, hogy minél többet jöjjön és meséljen, tanítson az idegen és messzi világokról. Kedvessége és lenyűgöző, mindenki által kedvelt bája, elképesztő tudása hamar központi egyéniséggé tette.
Hónapokkal ez előtt a piacon jártában olcsó szép gyümölcsöt szeretett volna vásárolni, mikor a gazda standja előtt elhaladva észrevette a minőségi és gyönyörű portékát majd megállt. Néhány szófoszlány ütötte meg eleinte a fülét, ahogy beszélgettek az éppen árut hozó sofőr és az eladó. Ekkor még nem figyelt a mondandó tartalmára és értelmére. Válogatás és nézelődés közben egy apró figyelmet szentelt a beszélgetőkre is és ráeszmélt arra, hogy esetleg egy remek kiegészítő munkaalkalom is összejöhet számára, ha a témába vágón a részletekkel is megismerkedhet. Nem is sejthette ekkor, hogy életében ez a néhány perc és elhangzott mondat olyan képtelen változás kezdetét jelenti, amiről még a nap kezdetén, de talán az országba érkezésekor sem tételezett volna fel egyetlen pillanatig sem. Mikor otthon meghallotta azt a lehetőséget, hogy tanulni mehet egy idegen országba némi gondolkodás és egy kis utánajárás után sikerrel elintézte még nem volt tisztába vállalkozásának horderejével. Avval sem, hogy a hátrahagyottakat láthatja e még életükben. Hogy mikor tér vissza, ha egyáltalán visszatér… erre már gondolni sem mert. Hajtotta az ismeretlen. Szinte tolta előre egy meghatározhatatlan erő és minduntalan noszogatta is az évek során. Emlékezett, milyen nehéz szívvel kezdett pakolni az utazáshoz. Arra is, mikor elbúcsúzott otthon, kimondatlanul is éreződött a levegőben hogy a felgyülemlő érzések talán utoljára és örök emlékül maradnak a családról.
Az új és ismeretlen világba érkezésekor maga is meglepődött, hogy milyen könnyen és gyorsan sikerült beilleszkednie és felvenni az itteni ritmust. Aluszékony, nyugodt életnek tudta be az otthonihoz képest, amit maga mögött hagyott. A tanulás nagyon könnyen ment és a felmerülő kihívásokat rendre teljesítette gyakran magasabb szinten az elvártnál. Népszerű volt. Több tisztségre is jelölték fáradhatatlan egyénisége és kedvessége miatt. Leplezetlen tudása néha irigységet és viszályt okozott, de ezeket apró gesztusokkal rendre elsimította. Az iskola és az utolsó vizsgák végeztével, rengeteg állásajánlatot kapott, de gyakorta arról gondolkodott, hogy előbb hazatér és kicsi időt az övéivel tölt. Mielőtt az utazását ment volna intézni, gondolta bemegy a piacra. Sokszor járt már a környéken és egykori kollégái is rendszeresen áradoztak a piac bőséges kínálatáról. Nem rég jött ide a szomszédságba lakni, mert itt kapott olcsó és neki is tetsző bérlakást. Azóta, hogy ide az új lakásba költözött kissé magányos volt. A szomszédjai zárkózottak és nem szívesen beszélnek senkivel. Olyan maguknak való népek gondolta. Az előző helyen ahol lakott, messze volt a munkahelyétől és szinte alig találkozott valakivel mikor elment, vagy amikor megérkezett. Szinte a munkahelyén élt és lakott. Most hogy a helyzete megváltozott viszonylag hamar elhatározta, hogy hazamegy. Elindult intézni az utazását és éppen a piac mellett vitt el az útja. Gondolta betér egy pár percre és vásárol valami gyümölcsöt…
Az öregember ott ült az út szélén. Látszott rajta, hogy belefásult a világba és már szinte a tekintetéből is csak a vég közeledtét lehetett észrevenni. Nézése fáradt és fásult volt. Gondolatai valahol a messzi múltban jártak. Egy darab cipót majszolt lassan, hogy tovább tartson. Néha mikor erre jár, a pék ad neki egy frissen sült cipót. Egy csodálatos, langyos és zamatos friss meleg cipót. Nem kér érte semmit, jó szívvel adja. Üzlete népszerű és a forgalma ünnepekkor már-már kielégíthetetlen. A szomszédos húsbolt tulajdonos nője rendre elzavarja, ha meglátja. Egyszer még a rendőrséget is ráhívta. A hatalmas asszonyság, kibékíthetetlenül ellenszenvez vele. Nem tudja, mi lehet az oka, az utcában mások is zsémbeskedőnek ismerik.
A folytatásról döntsön az olvasó. Írja le elképzelését.
